Magyar Nemzet, 2021. június (84. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-28 / 147. szám

2021. június 28., hétfő Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Filmben már nyert Pozsonyligetfalu Szlovák „történészek” egy csoportja igyekszik ellehetetleníteni az alkotást Átadták a Magyar Mozgóképszem­le elismeréseit a Magyar Filmaka­démia tagjainak a titkos szavazá­sa alapján. A legjobb rövid do­kumentumfilm díját a Népirtás Pozsonyligetfalun című alkotás nyerte el. A film egyik rendező­je, Udvardy Zoltán elmondta: a nekik nyilatkozó szlovák törté­nész végül azt kérte, őt vágják ki a kész munkából. Ditzendy Attila Az ünnepélyes díjátadót a Nemzeti Film­intézet és a Veszprém-Balaton 2023 - Európa kulturális fővárosa program által közösen szervezett első Magyar Mozgóképfesztivál záróakkordjaként tartották a balatonfüredi Grand Ho­telben. A gálán Káéi Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kor­mánybiztos elmondta: a magyar film­gyártás 120. évfordulója előtt tiszteleg­tek a fesztivál megrendezésével. Szavai szerint a mozgókép mára népművésze­ti ággá vált, hiszen rengeteg mozgókép készül már akár telefonnal is, ezeknek az alkotásoknak pedig bemutatkozá­si lehetőséget kell teremteni. Ezt a célt szolgálja a Magyar Mozgóképfesztivál is, amellyel hagyományt szeretnének teremteni. ELTITKOLT TÖRTÉNELEM A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm a Ligetfalu telepü­lésen fekvő táborrendszerrel foglalko­zik, amelybe már a második világhá­ború utolsó heteitől kezdve tömegesen hurcolták, deportálták a Pozsonyban és annak környékén élő magyar és né­met lakosság többezres tömegeit. A film az MTVA Magyar médiamecenatúra program támogatásával készült a Be­csengetünk Produkció Kft. gyártásá­ban. A filmet Géczy Dávid és Udvar­dy Zoltán rendezte, producere Skrabski Fruzsina volt. Az 1945-1947 között működő inter­náló- és koncentrációs táborba szinte kizárólag magyar és német polgári la­kosok kerültek, családostul. Az alko­tásban megszólal a németeknek elkü­lönített tábor egyik magyar nemzeti­ségű túlélője. A dokumentumfilm fel­tárja a táborban kivégzett, közel száz magyar levente történetét is. Rávilágít arra az összefüggésre, hogy a ligetfalui kijelölt táborhely őrzésére Prágából Po­zsonyba érkező szlovák ezred állomá­nya több száz fős vérengzést rendezett útközben, a morvaországi Prerovban, ahol a Felvidékről korábban a front elől nyugat felé menekült, s most hazafe­lé tartó, magyar és német családokat szállító vonat haladt át.­­ A díj jelentőségét abban látom, hogy ráirányította a figyelmet azokra a magyar és német civil lakosság ellen elkövetett tömegmészárlásokra, me­lyek Pozsonyligetfalun és a morvaor­szági Prerov mellett történtek 1945 jú­nius-júliusában - fejtette ki Udvardy Zoltán. Hozzáfűzte: a két, egymással szoros összefüggésben álló mészárlás nemcsak a magyar, hanem a világtör­ténelem egy méltatlanul elfeledett, tra­gikus tényét rejti magában. Világtörté­nelem azért, mert két évvel a történtek után, 1947 októberében, a nyomok el­tüntetése végett a csehországi Olmütz közelében egy krematóriumban eléget­ték a Prerovnál kivégzett áldozatok ti­tokban kihantolt tömegsírjában fekvő, ismételjük meg, német és magyar csa­ládok lemészárlása után elföldelt női és gyermekholttesteket. - Ez pedig azt jelenti, hogy két év­vel a második világháború után ismét füstöltek a krematóriumok, „emberfüst vágtatott az égre” Európa kellős köze­pén - hangsúlyozta a rendező. - A film egyik fontos feladata az is, hogy felhívja a figyelmet: nem tudjuk ma úgy meg­közelíteni az egykori koronázóvárost, hogy ne haladjunk át kivégzett magyar és német áldozatok, a város és környé­kének egykori lakosai, s közel száz ma­gyar fiatal tömegsírja felett. A Pozsony­ba Budapestről Ligetfalu/Petrzalka irá­nyából bevezető autóút ugyanis átha­lad az egyik tömegsír fölött. Ezekre a tömegsírokra épültek a mai, városszé­li lakótelep egyes házai is. Udvardy Zoltán felhívta a figyelmet: a Bs-6 számú erődnél már áll egy ki­sebb emlékmű, mely a Google kereső­jében a Bs-6 Pozsony vagy Bs-6 Bratis­lava beírásával könnyen megtalálható. SAJÁTOS SZLOVÁK VÉTÓ - A kutya ugat, a karaván halad: ennyi mondható el arról, hogy valami azono­­sítatlan társaság, amelyről a filmünket szintén fődíjjal jutalmazó szlovák zsű­ri így fogalmazott: magukat történé­szeknek nevező csoport, Szlovákiában, majd diplomáciai úton immár Magyar­­országon is nyomást gyakorol, próbálja filmünket ellehetetleníteni. Nem tu­dok és nem akarok olyan csoportok­kal küzdeni, amelyeknek nincs arca és neve. Olyan cikkekkel sem, ame­lyek hadilábon állnak a történelmi té­nyekkel s a valósággal - jelentette ki az alkotó. - E nyomásgyakorlás ré­sze lehet az is, hogy az egyetlen, fil­münknek nyilatkozó szlovák történész a film vetítésének a kezdetén azt kér­te, őt vágjuk ki az alkotásból. S hogy én is dodonaian fogalmazzak, mint az ellenünk egyoldalú harcot indító fura csoport, nem ez volt az egyetlen jele a filmünket kísérő, érezhető ellenér­zéseknek, s nem csak e történész tűnt el a film készítése folyamán. Például egy 1945 óta meglévő, ám a forgatás napjára különös módon elkallódott temetői nyilvántartás tette próbára stábunk kreativitását. A NYERTESEK A díjazott alkotók, alkotások felsoro­lásakor kiviláglik: a Magyar Filmaka­démia tagjai titkos szavazásukkor nem részesítették előnyben a normális ér­tékeket valló, patrióta szellemiségű al­kotásokat, alkotókat az abnormalitás és nemzetköziség mellett kardosko­­dók rovására. A Magyar Filmakadémia Márta Ist­ván elnökölte zsűrije Krasznahorkai Ba­lázs Hasadék című filmjének ítélte a leg­jobb játékfilmnek járó díjat. A legjobb tévéfilm Dombrovszky Linda Pilátus című alkotása lett, a legjobb tévésoro­zatnak A martfűi rémet tartotta a zsű­ri. A legjobb kisjátékfilmnek járó díjat Bozsogi János vehette át az Ezerkilenc­­száztizenkilenc című alkotásáért. A leg­jobb animációsfilm-kategóriát Cakó Fe­renc nyerte a Világzabáló és visszacsi­náló című munkájával. Az egész estés dokumentumfilm győztese A mi Ko­dályunk című film, melynek rendezője Petrovics Eszter. A legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat Varsics Péter vi­hette haza az Így vagy tökéletes című romantikus vígjátékáért. A legjobb ren­dezőnek járó elismerést Dombrovszky Lindának ítélte a zsűri a Pilátus című alkotásáért. A legjobb női főszereplő­nek járó díjat Hámori Ildikó vehette át a Pilátusban nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi főszereplő díját Gáspár Tibor vihette haza A feltaláló címsze­repéért. A legjobb mellékszereplő díját Cserhalmi György kapta a Rododend­ronban nyújtott alakításért. A Post mortem kapta a legtöbb díjat: a legjobb operatőrnek Nagy Andrást ta­lálta a zsűri, a legjobb vágó Király Ist­ván, a film vágója lett, díszlet/látvány kategóriában Hujber Balázst tartotta a zsűri a legjobbnak, a legjobb maszk győztese pedig Hámori Dániel lett az eb­ben a filmben nyújtott teljesítményéért. A legjobb forgatókönyvírónak járó díjat Nagy Dénes vehette át az Ezüst Medve-díjas Természetes fény című fil­mért, a legjobb jelmezt Ágh Márton tervezte szintén ebben az alkotásban. A legjobb hang díjat Madácsi Imre kap­ta a Pesti balhéért, a legjobb zeneszer­zőnek járó elismerést pedig Selmeczi György kapta a Lángolj és világíts ze­néjének megkomponálásáért. A közön­ségdíjat Béres László A taxis című kis­játékfilmje vitte haza. A díjat Kelemen Zénó Munkácsy-dí­­jas szobrászművész tervezte. „A díj alap­vető gondolati ívét a Szamothrakéi Niké, a hellenisztikus rodoszi iskola mester­műve ihlette, mely az évszázadok alatt a győzelem legfőbb attribútuma lett. El­képzelésem szerint a torzót a lehető leg­jobban szerettem volna formailag elvo­natkoztatni úgy, hogy minél inkább a jelszerűség felé mutasson és díjszerűvé váljon” - mondta Kelemen Zénó. Udvardy Zoltán és Géczy Dávid rendezők átveszik a díjat Fotó: MTI/Sasvári Tamás Hűség az államhoz A trianoni békediktátum hatása a magyar közigazgatásra Miklós Péter A Magyar Nemzeti Levéltár és a Ma­gyar Köztisztviselői Kar 2019 novem­berében kétnapos közigazgatás-törté­neti konferenciát rendezett Budapesten, amelynek témája a trianoni békediktá­tum magyar államigazgatásra gyako­rolt hatásainak a feltárása és bemutatá­sa volt. A tudományos ülés írott anya­ga a Trianon és a magyar közigazga­tás című kötetben jelent meg L. Balogh Béni szerkesztésében. A kötetben szereplő hét tanulmányt négy fejezetre osztották. Egy részük az első világháborút követő impérium­váltásokat ismerteti. Nagy Szabolcs az erdélyi háromszéki, Sárándi Ta­más a partiumi szatmárnémeti, míg Göncz László a szlovéniai muravidé­ki eseményeit mutatja be. Az utódál­lamok és a közigazgatás című egység­ben Csehszlovákia, illetve az 1918 után kialakult Nagy-Románia közigazga­tás-történetéhez kapcsolódó adato­kat ismertetnek a tanulmányok. Gu­lyás László a csehszlovákiai, míg Egry Gábor a romániai - magyar eredetű - vármegyerendszer átalakításának két világháború közötti folyamatait mutatja be. A trianoni menekültek, illetve a Trianon emlékezete című fejezetek­ben pedig Bojtos Gábor a Jász-Nagy­­kun-Szolnok vármegyében új életet kezdő, a trianoni határokon kívül re­kedt magyar államigazgatási szakem­berek és tisztviselők pályafutásáról kö­zöl adalékot, Beregszászi Balázs pe­dig a két világháború között felállí­tott magyaróvári trianoni emlékeket veszi számba. A kötet valamennyi szerzője kivá­ló szakember, akik a legtöbb esetben eredeti hazai, illetve külföldi levéltá­ri források alapján készítették el dol­gozataikat. Ez a kiadvány is újabb bi­zonyíték arra, hogy Trianon kutatá­sának a békediktátum létrejötte után százegy évvel is van létjogosultsága. Trianon és a magyar közigazgatás. Szerkesztette L. Balogh Béni. Magyar Kormánytisztviselői Kar - Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2020. HIRDETÉS !AZAUM AZAUM ROMAI TABOR A ROMAIAK HAGYOMÁNYAIT ES ÉLETMÓD­AI BEMUTATO N I IRAKI IV EI MENYI AB SZÉCHÉNYI Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap www.azaum.hu .v­i Magyarország Kormánya BEFEKTETÉS A JÖVOBE

Next