Magyar Nép, 1924 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-26 / 17. szám
IV évfolyam 17 szám Cluj (Kolozsvár) 1924 április 26 Felelős szerkesztő: DR. NALÁCZY ISTVÁN Főszerkesztő: GYALLAY DOMOKOS Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sír Regina Maria (v. Deák F.u.) 35. sz. Előfizetési árak: Egész évre------------------------ 90 jen Fél évre — — — — — — — — 50 lei*. Negyed évre —-------- —---------25 len. Egy szám ára — — — — — — 2 len. A nép kincsei. Lelkes erdélyi úri nők: Csereyné, Gyarmathyné, Harmath Lujza, báró Wesselényiné, Radnótiné és mások nagy munkásságot fejtettek ki, hogy a hazai népművészet készítményeit forgalomba hozzák. Majd Kolozsvárt 1902-ben megnyílt a Mátyás király szülőházában a néprajzi múzeum s új, szingazdag összefoglaló képe keletkezett az erdélyi magyar népművészetnek. Ez állandó látványosságnak erkölcsi és anyagi becsét egyaránt fölismerték a tudósok, festők, rajzolók, főként pedig a megrendelt mustrákat patyolatra, selyemre, porcellánra átültető iparművészek, kik ilyenformán az erdélyi népviseleteknek, hímzéseknek és egyéb népipari termékeknek önkéntelen hirdetőivé váltak. De talán még hathatósabban teljesítették ezen közhasznú feladatot az emléktárgyak, melyeket az idegen utasok Erdélyből magukkal hazavittek s amelyek aztán később külföldön erdélyi népipari kiállítások sikeres rendezését vonták maguk után. Ezen a téren az Erdélyi Kárpát Egyesület érdemeit oklevelek és más kitüntetések igazolják, úgyszintén több szakmunka, melyeknek megjelenését erkölcsi támogatásban részesítette. (Kalotaszegi varottas album, A Magyar Nép művészete stb.) Az erdélyi népipar fejlesztésén eszméjét később az erdélyi házi és népipari Szövetség vette át mely hivatott volna a munkát a jelen viszonyok közt is tovább folytatni, hogy emléktárgy iparunk, a kereskedelmi és iparkamarák támogatása mellett szakavatott irányítást nyerjen. * * A kiránduló utasok, azaz turisták azok, akiknek rendszerint útiemlékekre van szükségük. Az úgynevezett emléktárgy-ipar külföldön egyenesen az idegenforgalom céljaira készít cikkeket, hogy kivált a hegyvidékeken mutatkozó megélhetési munkaalkalmak hiányát pótolja. Azonban hogy ez a közgazdasági haszon nálunk is elérhető legyen , lassanként ki kell építenünk azon levezető csatornákat, amelyeken át a falusi népies készítmények becses anyagát is beömleszthetjük az iparfejlesztés kohójába. Ezen az úton volnának aztán felszínre hozandók a nálunk csaknem önmagától fejlődött falusi kézügyesség összes életképes termékei, melyek gondos ellenőrzés alatt különösen az idegenség számára a lehető legalkalmasabb emléktárgyakká válnának földolgozandók. Hogy egy ilyen turista iparágnak a meghonosítása mit jelent, elég ha ráutalunk arra a kimutatásra, mely szerint Svájc a háború előtt egyedül a „svájci emlék“ név alatt forgalomban lévő tetszetős emléktárgyakból az utazó .