Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény II. (Budapest, 1875)

E - Elment, elment piros édes alma

Bement bem­ent Gyöngyös városába, Templom melle­ egy kis házacskába. S a nagy leány*) bánkógyik magába: Hogy merre ment a saovari aoma. A nagy leány pártáját elvesztyi, Délig délig bánkódva keresi; Ha ráakad, nagy búval felkütyi, Még azt mongja, hogy a tűzbe vetyi. Párta, parta, búra termett párta, Be­gessen meg a tűznek a lángja; Meg ha fogom, annyira hajítom, S­ós tengerbe kővel lenyomtatom. Benyüttem má másfél puttan­y pártát, Minden áádott nap kérik az árát; A minap is azt halláni egy úrta: Mind zsidó pap lesz má a nagy lyánba. Elment, elment piros é­des alma, Utána ment a borízű alma, Kérdi őtet szentiványi alma. ..l hová, hová piros édes alma? Eluntam­ már a kérőket várni Magam megyek szerencsét próbálni; Legelőbb is deákot próbálok, De azután katonához állok. Fermeteget hajtson rád a tavasz; Házad előtt dőljön ki a támasz; A merre jársz ugasson a kamasz; Mér vagy olyan hamislelkü ravasz. (Mező - Kötesd.) 80 Párta, párta, bura termett párta! Hogy a tatár re­gen le nem járta, Mert ha fogom, annyira hagyítom, A tengerbe kővel leboritom. piros éldes ao - ma: Hogy merre meiit a saova-ri ao - ma? m '«. 9---------9 *‘ng. az. vén leány. 53

Next