Magyar Nők Lapja, 1943 (5. évfolyam, 1-36. szám)

1943-04-01 / 10. szám

MÉG KISÉRTESZ Sajnos, még sokszor álmodom Veled. Nappal nem félek, víg vagyok, kacér. De éjszakáim mind megmérgezed. Mit jelent ez, mondd, hiszen vége már. Szerelmünk izzó lángja csak hamu, Ránk már csak külön életmesgye vár, Ki küld el mégis? — Milyen hatalom Parancsa készü­ kóbor szellemed. Hogy lenyűgözzön, ha nem is akarom?! ...Ámbár a hiba bennem is lehet. Hiszen az éjjeli só várán várva Már nappal számolom a perceket. BZINOK MARGIT Szerelmes ének az almafáról Tegnap megbolondult az almafám, kacagni kezdett, mint egy siklólány és táncra perdült kéjesen, a napsugárral kényesen. Körbejártak, fénykiillőztek, ajtóm előtt kergetődztek, ablakomon bekopogtak, a fülembe bedaloltak egy édes nótát, suttogást, kamaszos, forró vallomást a csókról, a sejtelemről, vagy talán a szerelemről? Csak láttam, hogy az almafám megbomlott valami csodán. Úgy élvezte a riogatást, mint kényes nő az udvarlást: vetkőzött szemérmetlenül. Hozzáértem véletlenül, éreztem remegni lázban, sodró, nagy szerelmi vágyban, sima bőrét. A rügyszemek úgy duzzadtak, mint lányszívek tapadó selyem blúz alatt. Tudtam: megérkezett a pillanat, a tavasz, almafám lángot fogott s én megáldtam a pillanatot! ♦ * * Reggelre kelve: im csoda, kivirított az orgona, rózsaszín szagos szoknyáját kacéran emelgette az almaág. KÖNNYŰ LÁSZLÓ TAVASZI KÉP Most e völgy zöldzom­ánca csorba üst. Benne mint jövő kék ital fomn­ a füst. 8 inni kezdi a fölé szállott szellő. Majd ezt is elnyeli a messzi erdő. A falu mint fehértestű szűzi lány ! Fürödni látszik a dombsor oldalán, Mit úgy ragyog be a fény tiszta árja, Mint gyermekarcot anyja mosolygása. Friss szántás csillan meg mint barna­­csillag És új virágok, új szerelmek nyílnak, Mert Isten szájáról sóhaj száll, szalad, Langy szél jár a rét felett, a fák alatt ... BOROI DARÁZS JÓZSEF

Next