Magyar Nőorvosok Lapja, 1954 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1954-05-01 / 3. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. női klinikájának közleménye (Igazgató: Zoltán Imre dr., egyet, tanár) Az oestrus ciklus liistoehemiai vizsgálata Irta: VÁCZY LÁSZLÓ dr., SÁNDOR TIBOR dr., JUHOS DEZSŐ dr. Allen és Doisy óta igen sok morphológus foglalkozott az oestrus ciklus különböző vonatkozásaival, valamint a petefészek hormonainak a hüvelynyálkahártya növekedését és differentiálódását szabályozó hatásával. E vizsgálatok igen értékes adatokat szolgáltattak és alapjai a humán endokrinológia fejlődésének. A morphológiai kutatás lehetőségei azonban lassan kimerülvén, az utóbbi időben az e területen végzett vizsgálatok mindinkább öncélúakká váltak és az egész kutatási irány egyhelyben topogóvá vált. Komoly ösztönzést és újabb lehetőségeket adott azonban a morphologiai kutatásnak a különböző histochemiai eljárások felfedezése. Míg ugyanis az eddig ismeretes morphológiai módszerekkel csak a sejt és alkatrészeinek alakját, nagyságát volt módunkban vizsgálni, a histochemiai eljárások az intracellularis, a sejt protoplasmájában és magjában végbemenő anyagcsere változások megfigyelését teszik lehetővé. Ez eljárások közül legjobban az alkali phosphatase Gömöri által leírt vizsgálata terjedt еГ. E mellett még különösen a ribonucleinsav meghatározás és a McManus—Hotschkiss-féle eljárás örvend nagyobb népszerűségnek. E legtöbbet használt eljárások mellett az utóbbi időben a legkülönbözőbb enzimek kimutatására dolgoztak ki eljárásokat, sőt ma már a steroid hormonok histochemiai vizsgálatára is van lehetőség. A histochemia, mint kutatási irány ma még csak az adatgyűjtés szakában van és az említett vizsgáló eljárások túlnyomórészt csak a kérdéses anyag localisatiójáról adnak felvilágosítást, valamint nagy vonásokban annak mennyiségére engednek következtetni. A különböző eredmények synthesise és értékelése még a jövő feladata. Dempsey és Wislocki, valamint Moog kiterjedt vizsgálatai alapján az alkáli phosphataseval kapcsolatosan azonban már beszélhetünk bizonyos fokú synthesisről. Tudjuk pl., hogy a phosphatase lényeges részét képezi a lecithin és nucleinsav molekuláknak. Caspersson és Thorell vizsgálatai szerint pedig fontos szerepe van a nucleinsav assimilatiójában és dissimilatiójában. Hevesy vizsgálatai a thimonucleinsav anyagcseréjében játszott fontos szerepét bizonyítják. Igen lényeges biochemiai tulajdonsága az a képessége, hogy a phosphorsavas estereknek hydrolysisét katalizálja. Moog szerint a fibrosus proteinek (keratin, myosin) képzésében játszik fontos szerepet. A fenti vizsgálatok alapján tehát, nem kétséges, hogy a phosphatase jelenléte az élettani folyamatok széles területén szükséges. Az alkali phosphatasenak az élettani folyamatokban fent említett jelentős szerepe, valamint vizsgálatának aránylag egyszerű módja teszi érthetővé, hogy az utóbbi időben az endokrinológiai kutatások területén is mind nagyobb jelentőségre tett szert. Nagyszámú vizsgálat tisztázta pl. az endometriumban és a különböző endokrin szervekben a menstruatios ciklussal, valamint terhességgel kapcsolatos localisatióját. (Gömöri, Kábát és Furth, Wislocki és Dempsey, Atkinson és Elftman, Atkinson és Engle, Vácay és Juhos, Görcs, Ober, stb.) Ugyancsak sok kutató foglalkozott a különböző hormonoknak a phosphatase aktivitást befolyásoló hatásával. (Jeener, Moog, Kamell és Atkinson, Sam, stb.). Az irodalmi adatokat átvizsgálva azonban arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a hüvelykám histochemiájára vonatkozóan alig történtek vizsgálatok és amik történtek, azok is mind castrált állatokon, különböző