Magyar Nőorvosok Lapja, 1954 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1954-05-01 / 3. szám

A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. női klinikájának közleménye (Igazgató: Zoltán Imre dr., egyet, tanár) Az oestrus ciklus liistoehemiai vizsgálata Irta: VÁCZY LÁSZLÓ dr., SÁNDOR TIBOR dr., JUHOS DEZSŐ dr. Allen és Doisy óta igen sok morphológus foglalkozott az oestrus ciklus különböző vonatkozásaival, valamint a petefészek hormonainak a hüvely­nyálkahártya növekedését és differentiálódását szabályozó hatásával. E vizs­gálatok igen értékes adatokat szolgáltattak és alapjai a humán endokrinológia fejlődésének. A morphológiai kutatás lehetőségei azonban lassan kimerülvén, az utóbbi időben az e területen végzett vizsgálatok mindinkább öncélúakká váltak és az egész kutatási irány egyhelyben topogóvá vált. Komoly ösztönzést és újabb lehetőségeket adott azonban a morphologiai kutatásnak a különböző histochemiai eljárások felfedezése. Míg ugyanis az eddig ismeretes morphológiai módszerekkel csak a sejt és alkatrészeinek alakját, nagyságát volt módunkban vizsgálni, a histochemiai eljárások az intracellularis­, a sejt protoplasmájában és magjában végbemenő anyagcsere változások megfigyelését teszik lehetővé. Ez eljárások közül legjobban az alkali phosphatase Gömöri által leírt vizsgá­lata terjedt еГ. E mellett még különösen a ribonucleinsav meghatározás és a McManus—Hotschkiss-féle eljárás örvend nagyobb népszerűségnek. E leg­többet használt eljárások mellett az utóbbi időben a legkülönbözőbb enzimek kimutatására dolgoztak ki eljárásokat, sőt ma már a steroid hormonok histo­chemiai vizsgálatára is van lehetőség. A histochemia, mint kutatási irány ma még csak az adatgyűjtés szakában van és az említett vizsgáló eljárások túlnyomórészt csak a kérdéses anyag localisatiójáról adnak felvilágosítást, valamint nagy vonásokban annak mennyiségére engednek következtetni. A különböző eredmények synthesise és értékelése még a jövő feladata. Dempsey és Wislocki, valamint Moog kiterjedt vizsgálatai alapján az alkáli phosphataseval kapcsolatosan azonban már beszélhetünk bizonyos fokú synthesisről. Tudjuk pl., hogy a phosphatase lényeges részét képezi a lecithin és nucleinsav molekuláknak. Caspersson és Thorell vizsgálatai szerint pedig fontos szerepe van a nucleinsav assimilatiójában és dissimilatiójában. Hevesy vizsgálatai a thimonucleinsav anyagcseréjében játszott fontos szerepét bizo­nyítják. Igen lényeges biochemiai tulajdonsága az a képessége, hogy a phosphor­­savas estereknek hydrolysisét katalizálja. Moog szerint a fibrosus proteinek (keratin, myosin) képzésében játszik fontos szerepet. A fenti vizsgálatok alapján tehát, nem kétséges, hogy a phosphatase jelenléte az élettani folya­matok széles területén szükséges. Az alkali phosphatasenak az élettani folyamatokban fent említett jelen­tős szerepe, valamint vizsgálatának aránylag egyszerű módja teszi érthetővé, hogy az utóbbi időben az endokrinológiai kutatások területén is mind nagyobb jelentőségre tett szert. Nagyszámú vizsgálat tisztázta pl. az endometriumban és a különböző endokrin szervekben a menstruatios ciklussal, valamint terhes­séggel kapcsolatos localisatióját. (Gömöri, Kábát és Furth, Wislocki és Dempsey, Atkinson és Elftman, Atkinson és Engle, Vácay és Juhos, Görcs, Ober, stb.) Ugyancsak sok kutató foglalkozott a különböző hormonoknak a phosphatase aktivitást befolyásoló hatásával. (Jeener, Moog, Kamell és Atkinson, Sam­, stb.). Az irodalmi adatokat átvizsgálva azonban arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a hüvelykám histochemiájára vonatkozóan alig történtek vizsgálatok és amik történtek, azok is mind castrált állatokon, különböző

Next