Magyar Nőorvosok Lapja, 1992 (55. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: A petefészek-tömlő eltávolítás (ovariektómia) történetéről (XVIII-XIX. század)
ORVOSTÖRTÉNET Magyar Nőorvosok Lapja 55, 171—174 (1992). A petefészek-tömlő eltávolítás (ovalnektómia) történetéről (XVIII-XIX. század) SZABÓ ANDRÁS DR., VESZELOVSZKY IVÁN DR. A Területi Kórház, Szentes, Szülészet-Nőgyógyászati Osztály, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Oktató Osztálya (főorvos: Weszelovszky Iván dr.) közleménye Összefoglalás: A szerzők végigkísérik az ovárium műtéti eltávolításának történetét az ókori és természeti népek próbálkozásaitól a XIX. század végéig. Ismertetik a petefészek-tömlő kezelésének XVIII-XIX. századi fejlődését, részletesen kitérnek néhány úttörő operatőr tevékenységére. Kulcsszavak: ovárium-cysta, eltávolítás, orvostörténet Miképp a könyveknek, a műtéteknek is megvan a maguk sorsa. Ősidők óta megfigyelték, hogy az állatok kasztrálása hizlalási célból nagyon előnyös, húsuk is jobb ízű lesz, ezért e műtétet évezredek óta végzik háziállatokon. Bármennyire profánnak is tűnik, adatok vannak arra, hogy az állatokon bevált gyakorlatot alkalmilag asszonyokon is alkalmazhatták a régmúlt időkben. Gygesről [10] mesélik, aki Lydia első királya volt (uralk. kr. e. 687-654), hogy háremeiben női „eunochokat" alkalmazott, szolgálóinak és ágyasainak petefészkeit kivetette azok „kecseinek fenntartása" céljából. Nefroni [14] 1866-ban „Apercu sur l’ovariotomie" című Párizsban megjelent írásában említi, hogy 1841-ben Indiában kasztrált énekesnőket hallott férfihangon énekelni. Schroeder [10] írja 1876-ban megjelent könyvében: „Újabb időben egy magyar kanászról mondják, miszerint leányát, hogy zabolátlan vágyainak gátat vessen, ugyanazon módon, mint ezt tenni szokta, fosztotta meg petefészkeitől". Mayertől [7] tudjuk, hogy hasonló dolgok a világ másik végén is megtörténtek: „a múlt század végén még kőkorszakbeli kultúrát élő ausztráliai bennszülöttek nőket tudnak terméketlenné tenni a petefészeknek a lágyékszalaggal párhuzamos seben át való kiirtásával, amiben céljuk részben erotikus: heteroképzés, részben azonban eugenetikai: az öröklődő betegségben szenvedők szaporodásának meggátlása". Matuschka [6] 1981-ben megjelent munkájában két olyan esetet ismertet a XV-XVI. századból Mark grófság és Bamberg hercegség területéről, ahol az állatok kasztrálásával foglalkozó apák saját leányukat sterilizálták hasmetszésen keresztül az ováriumok kiirtásával, sőt egyes vélemények szerint az uterust is eltávolították. Johannes Wierrus 1538-ban kiadott művében (De praestigiis daemonum) ír a sterilizációról, melyet abban a korban a boszorkánysággal hoztak kapcsolatba [6]. A fentiek valóságtartalma talán már sohasem igazolható, de az emberiség kollektív emlékezete a gondolatot bizonyosan megőrizte. Hogy a bátor úttörőknél személy szerint ez mennyiben játszott szerepet, nem tudhatjuk. A hatalmasra nőtt petefészek-cysták rengeteg szenvedést okoztak a betegeknek. Megfelelő kezelés hiányában a tömlők óriási mértéket öltöttek, dr. D. Tod Gilliam pl. a XX. század elején megjelent könyvében 176 font súlyú ovárium-cysta képét közölte, dr. H. Dayot pedig 78 liter folyadékot tartalmazó cystát távolított el sikeresen 1893-ban egy 17 éves leánynál [9], és a hasonló vagy alig kisebb cysták nem voltak nagyon ritkák. Próbálkozások a petefészek-tömlők gyógyítására 1809. előtt Az ovárium-tömlők hasfalon keresztüli csapolása régóta ismeretes eljárás. A XVIII-XIX. században hosszú és eredménytelen vita folyt a hasfali ill. hüvelyi punkció, a retenciós katéter és az ovariektómia* előnyeiről valamint hátrányairól [2, 12]. Celsus (kr. e. 14. - kr. u. 38.) a hasfalon keresztül történt punkció után ólomcsövet helye * A korabeli közlemények ovariektomia, oophorotomia, ovariotomia kifejezéseket használták a petefészek-eltávolítás jelölésére. M Magyar Nőorvosok Lapja 55 (3) 1992.