Magyar Nőorvosok Lapja, 1993 (56. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 4. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Egy bátor anya és bátor orvosai. Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején

ORVOSTÖRTÉNET Magyar Nőorvosok Lapja 56, 279—282 (1993). Egy bátor anya és bátor orvosai Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején SZABÓ ANDRÁS DR., VESZELOVSZKY IVÁN DR. A Területi Kórház, Szentes, Szülészet-Nőgyógyászati Osztály, a Szent-Györgyi Albert orvostudományi Egyetem Oktató Osztálya (főorvos: Weszelovszky Iván dr.) közleménye Mottó: a császármetszés „...szép és áldásos műtét...” Pólya Jenő Összefoglalás: A szerzők részletesen ismertetik egy észak-német polgárasszony négy sikeres császármetszésének történetét, amelyek 1826, 1829, 1832 és 1836-ban történ­tek az akkor dán uralom alatt álló Schleswig-Holstein tartományban uterus varrat, asepsis és érzéstelenítés nélkül. Az orvostörténet addig egyedülálló eseményével be­pillantást kívánnak nyújtani a kor szülészeti viszonyaiba. Chariot Augusta angol hercegnő csaknem ezidőben lezajlott tragikus kimenetelű, azóta is vitákat kiváltó szülésével való összehasonlítás során a szülészeti iskolák közötti különbségeket pró­bálják érzékeltetni. Kulcsszavak: császármetszés, orvostörténet Anna Margaretha Adametz 1795-ben a Hols­tein hercegségbeli Wilsterben született, hozzá­ment egy bohémiai szabóhoz, és 30 éves korá­ban lett először terhes. Az asszony erősen ra­­chitikus volt, csak 12 éves korában kezdett jár­ni, ennek megfelelően medencéje deformált volt. 1826. június 16-án kezdődött a szülése, június 17-én megrepedt a burok, ekkor a bába odahívta dr. Seidelt, Wilster orvosát. 6 magas fogóműtétet kísérelt meg sikertelenül, ezért ér­tesítette dr. Zwanck­eddelaki városi sebészt. Az orvosok először megegyeztek a daraboló műtét­ben, később mégis megváltoztatták vélemé­nyüket, mivel azt gondolták, hogy a magzat él, és császármetszés mellett döntöttek. Adametz asszony az orvosok véleményét elfogadta, és beleegyezett a következő nap — 1826. június 18. — reggelén végzendő műtétbe. A hasmet­szés a linea alba vonalában történt, az uterus metszése longitudinálisan. A magzat szájába vezetett ujj segítségével emelték ki az újszülöt­tet, aki minden várakozás ellenére halott volt. Az uterus sebét nem varrták össze, a hassebre is csak tapaszt helyeztek varratok nélkül. Ada­metz asszony július 20-án már a mosást is el tudta végezni annak ellenére, hogy magas láza, diarrhoeája volt, és az utero-abdominális sipo­lyon purulens váladék ürült. Négy hét múlva azonban felgyógyult. Dr. Zwanck sexuális abs­­tinentiát javasolt számára, mivel véleménye szerint egy második terhesség végzetes kime­netelű lett volna. Három év múlva mégis terhes lett, és dr. Zwanck azt ajánlotta, hogy forduljon a kieli Wiedemann professzorhoz. Christian Rud­olf Wilhelm Wiedemann 1805-ben alapította a ki­eli Nőgyógyászati Klinikát a Christian-Alb­­recht Egyetemen, de ezekben az években ener­giája már csökkenni kezdett, orvosi pályafutá­sa végén járt — utolsó szülését 1831. május 18-án vezette — a másodszori császármetszés biztos tudatában a 60 éves orvos mégis vállalta a beteg kezelését. Asszisztense ekkor Gustav Adolph Michaelis (1798—1848) volt, aki korán árvaságra jutott, de göttingeni tanulmányai után nagybátyja, Wiedemann gondoskodott to­vábbi karrierjéről, és méltó utóda lett. Wiede­mann felfogására az volt jellemző, hogy szem- Мадуаг Nőorvosok Lapja 56 (4) 1993.

Next