Magyar Nőorvosok Lapja, 1993 (56. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Egy bátor anya és bátor orvosai. Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején
ORVOSTÖRTÉNET Magyar Nőorvosok Lapja 56, 279—282 (1993). Egy bátor anya és bátor orvosai Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején SZABÓ ANDRÁS DR., VESZELOVSZKY IVÁN DR. A Területi Kórház, Szentes, Szülészet-Nőgyógyászati Osztály, a Szent-Györgyi Albert orvostudományi Egyetem Oktató Osztálya (főorvos: Weszelovszky Iván dr.) közleménye Mottó: a császármetszés „...szép és áldásos műtét...” Pólya Jenő Összefoglalás: A szerzők részletesen ismertetik egy észak-német polgárasszony négy sikeres császármetszésének történetét, amelyek 1826, 1829, 1832 és 1836-ban történtek az akkor dán uralom alatt álló Schleswig-Holstein tartományban uterus varrat, asepsis és érzéstelenítés nélkül. Az orvostörténet addig egyedülálló eseményével bepillantást kívánnak nyújtani a kor szülészeti viszonyaiba. Chariot Augusta angol hercegnő csaknem ezidőben lezajlott tragikus kimenetelű, azóta is vitákat kiváltó szülésével való összehasonlítás során a szülészeti iskolák közötti különbségeket próbálják érzékeltetni. Kulcsszavak: császármetszés, orvostörténet Anna Margaretha Adametz 1795-ben a Holstein hercegségbeli Wilsterben született, hozzáment egy bohémiai szabóhoz, és 30 éves korában lett először terhes. Az asszony erősen rachitikus volt, csak 12 éves korában kezdett járni, ennek megfelelően medencéje deformált volt. 1826. június 16-án kezdődött a szülése, június 17-én megrepedt a burok, ekkor a bába odahívta dr. Seidelt, Wilster orvosát. 6 magas fogóműtétet kísérelt meg sikertelenül, ezért értesítette dr. Zwanckeddelaki városi sebészt. Az orvosok először megegyeztek a daraboló műtétben, később mégis megváltoztatták véleményüket, mivel azt gondolták, hogy a magzat él, és császármetszés mellett döntöttek. Adametz asszony az orvosok véleményét elfogadta, és beleegyezett a következő nap — 1826. június 18. — reggelén végzendő műtétbe. A hasmetszés a linea alba vonalában történt, az uterus metszése longitudinálisan. A magzat szájába vezetett ujj segítségével emelték ki az újszülöttet, aki minden várakozás ellenére halott volt. Az uterus sebét nem varrták össze, a hassebre is csak tapaszt helyeztek varratok nélkül. Adametz asszony július 20-án már a mosást is el tudta végezni annak ellenére, hogy magas láza, diarrhoeája volt, és az utero-abdominális sipolyon purulens váladék ürült. Négy hét múlva azonban felgyógyult. Dr. Zwanck sexuális abstinentiát javasolt számára, mivel véleménye szerint egy második terhesség végzetes kimenetelű lett volna. Három év múlva mégis terhes lett, és dr. Zwanck azt ajánlotta, hogy forduljon a kieli Wiedemann professzorhoz. Christian Rudolf Wilhelm Wiedemann 1805-ben alapította a kieli Nőgyógyászati Klinikát a Christian-Albrecht Egyetemen, de ezekben az években energiája már csökkenni kezdett, orvosi pályafutása végén járt — utolsó szülését 1831. május 18-án vezette — a másodszori császármetszés biztos tudatában a 60 éves orvos mégis vállalta a beteg kezelését. Asszisztense ekkor Gustav Adolph Michaelis (1798—1848) volt, aki korán árvaságra jutott, de göttingeni tanulmányai után nagybátyja, Wiedemann gondoskodott további karrierjéről, és méltó utóda lett. Wiedemann felfogására az volt jellemző, hogy szem- Мадуаг Nőorvosok Lapja 56 (4) 1993.