Magyar Nyelv – 2. évfolyam – 1906.
Gombocz Zoltán: A bor
bogyó; így magyarázta már CzF. is, sőt már 1834-ben Haller Ferencz (Az ugaros szőllőmívelés, Kolozsvár 84. 1.). Kosutány szerint e szőllőfajt a XVI. században hozták be hozzánk Nápoly vidékéről; ez a dátum alighanem nagyon kései, mert az OklSz. már 1385-ből idéz Ladislao Bakator személynevet. Érdekes, hogy Schams (A magyar és erdélyországi bortermesztést tárgyazó folyóírás. II . 97. 1.) következetesen bacador-t ír. Balatánt. Tokajvidéki szőllőfaj; horvát neve pikolit olasz. piccoletto), német neve Klaustingel (Moln. 106); a MTsz.-ban két adat van Abaujból és Zemplénből. Említi már Szirmay is (Not. 18). . . proxime affinis est (t. i. a hárslevelű forminthoz) uva balafánt, caudice durabili, bacca globosa, succo dulci, spisso, melleo, uvas passas majores producens . . Eredetét nem ismerem, csak hozzávetésképen említem, hogy talán egy német *blaufahnler átvétele, vö. czilifánt. Bálinka (Borcsarnok, 2 : 219), bálint-szöllő (Moln. 107, Goethe 38). Ugyanez a szőllőfaj más vidéken aprófehér, zöldfehér, a bánáti sváboknál kleinweiss. Vájjon a bálint-sz. csakugyan Bálint-szőllő-e ? Igen is, meg nem is. Tudjuk, hogy az effajta gyümölcsnevek nem ritkák; van jakab-szőllő, szentanna-szőllő ( Madelaine noir), szentiványalma, lampert-szöllő stb. Csakhogy a jakab-szőllő Jakab vagy Anna napjára érik meg, a szentiványalma Szent-Iván-kor érik, stb.; Bálint napja pedig február 14-re esik! Nem is Bálint napjával függ össze ez a szőllőnév, hanem — az aprófehér, kleinweiss synonymák igazítanak a helyes nyomra — a szláv bjelo ,fehér' szóval. Példaképei a horvát-szerb bjelina ,,fehér szőllőfaj", bjelijanka „körtefaj" (ivek. 1 :64, Vuk, Kar. 29) slovén: belina ,weisser heunisch' laska— olasz) belina, ahornblättriger wippacher, belinscak ,szőllőfaj'. (Plet. I . 18.). Ebből a bjelina-ból lett a magyar nép száján bálintszőllő olyanforma népetymologiával, mint a bálin-halból a Duna mellékén bálint-hal, a chasselai Zalában hasláb, vagy a Lombardtraube-ból (Strollinger, t. i. tiroli) Németország némely vidékén s Pozsonyban (vö. Schams, 2291.) Lambert-trimbe. Bárzsing-szőllő, Esztergom m. Moln. 117., más vidéken sárga muskotály. Nyilván a szagáról nevezték el, vö. ló-bárzsing „Salvia pratensis" MTsz. Czilifánt. Kresznericsnél: czilifánt, uvarhatica; Kassainál: bátai szőlő, vulgo tzilifán. 4 : 477; a MTsz.-ban: cinifaj „apró, halavány szemű, kis fürtű szőllő-faj". Győrmegyében, Nyúlban cilifanth (Kel. 70. 1.). Ismerik a pozsonyi és soproni németek is: cirfándl. A mi szótáraink (Márton, Ballagi) zierfahnler irodalmi alakot is adnak, amely azonban alighanem csak visszakövetkeztetett alak a népi cirfándl alapján. A németországi szótárak nem ismerik s a cirifándl hangsúlya (az a-w) is nyilván elárulja, hogy nem eredeti német szóval van dolgunk. Megvan a csehben is: cinifal Bartos 2 : 440. Pankl szerint, aki a szláv alakokat is adja (Compendium oeconomiae ruralis, Budae, 1797.): „Uva cyribotrus niger, fekete bokor, schwarze zierfahnler, Cynifal cerny. Cyribotrus viridis, zöld