Magyar Nyelv – 2. évfolyam – 1906.
Gombocz Zoltán: A bor
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT II. KÖTET. 1906. MÁJUS. 5. SZÁM. A bor. II. A bornevek. Bor szavunk törökségét először Vámbéry mutatta ki, az ujgur bor „wein" szóra hivatkozva. (NyK. 8 : 132.). Előkerült ez a ritka török szó a gr. Kuun Gézától kiadott Codex Cumanicusban is: bor vinum, borla vinea (89: 90- 1.). A Cod. Com.-ról írt tanulmányában Radloff is idéz idetartozó török alakokat a krimi tatárból: borla „szőllőskert", borlacik id. (NyK. 21 : 159.). Itt említhetjük meg a szintén török eredetű seprő és szűz szavakat, bár nem tartoznak szorosan a szőllőmívelés műszavai közé. A seprő „faex" szabályos megfelelője a csagatáj seprek id. (Cagat. Sprachstudien; más szótárban nem találom). A csuvas seprű szót, amelyet Munkácsi (NyK. 32 : 285) szintén ide vont, külön kell választanunk. A csuvas török megfelelője rendszerint c, pl. csuv. cul-, sol- po tatár col- ,aratni'. A csuv. söpra igazi megfelelői kazáni tatár cüpra, kirg. söpra (Bálint , Budagosf, 1 : 491). Szűr- igénk megfelelője köztörök sür-, siz-, csuvas sür- id. Érdekes, hogy a magyar szüret a szüretelésnek későbbi mozzanatát (,a bor megszűrését') jelzi, mint a latin vindemia vagy a német nemlese. A Beszt. Szj. szerint, ,vindemium" még jelen sceden kor, de már Szikszaiban: vindemia szüret, vindemiare szőlőt szedni, Cal.-ban: vindemia szüret, vindemiare szűrni, vindemiator szűrő, szőlő szedő. A szüretes ige kései képzés ; a NySz. először Adámiból idézi, szótárilag először SL-nál. A legtöbb szőllő név (bakator, rizling) egyszersmind a belőle készült bor megnevezésére is szolgál, s így a bornevek lajstroma aránylag szegényebb lesz, mint a szőllőneveké volt. Kastélyos-bor. Szikszai, Nomencl. 53. 1.: vinum rubellum, kastelly. Az OklSz.-ban 1551-ből: kasteles edvegh borok; kastélyos b. M. A. kastélyos b.: vörhenyeges, fakó szinű, sillér bor SzD. A MTsz.ban: kastélos, kástyos 1. törött, zavaros bor; 2. siller bor. Sándor István olasz eredetűnek tartja. A Sokféle, XII., 62. lapján azt írja: „kastélyos bor, Vinum belvorum. Ilyen az olasz bor: Vino di Castello". Valószínűbbnek tartom, hogy a kastélyos bor eredetileg nem fillér bort, hanem zavaros, fakó bort jelentett,* s talán * Vö. „A vizek kristályi kastélyossá lettek" Gyöngy, Kem. I. 95.