Magyar Nyelv – 2. évfolyam – 1906.
Lehr Albert: Arany-magyarázatok: Vén gyerek - Lehr Albert: Arany-magyarázatok: Fölérez
NB.: Az olyanról, a kiben nincs tűz, mondják néhol: „hamvába aludt" (v. dűlt, fulladt), de leginkább: hamvábaholt. V. ö.: „Van-e olyan hamvábaholt fiatal, A ki mostan fegyvert fogni nem akar ?" (Arany) „Csapott olyan lakzit a Palipája, Hogy azon a földön nem igen volt párja, Már az hamvába holt, kinek nem volt kedve — —" (Tompa: Egy házasság.) 2. Véli gyerek. „Katalin"-ban a háborodó Szúnyog mondja ezt: „Bűn ez? — Ne hidd, ösz fej, ne hidd, Hazudnak mind — s a szív, ez itt. Ez a bolondos vén gyerek Éretlen dolgokat cseveg." Itt „vén gyerek" oxymoron s egyszersmind a sziv personificatiója. Vén (mint ő maga), de gyerek, mert éretlen dolgokat „cseveg." „Vén gyerek" szokásos kapcsolat, melyet a nép is használ, tréfásan. Pl. „Vén (öreg) gyerek ő már." így is: „nem mai gyerek". Tompánál: „Bor a teje vén gyereknek" (Sándor bácsi). De oly értelemben, hogy „vén létére gyerek", tehát „gyerekes öreg", vagy „másodszor gyerek" („Lettem magam újra másodszori gyermek", mondja Detre magáról a BH. III. énekében; v. ö. „senex bis puero „saepe vir in puero est, in sene saepe puer") inkább csak az irodalomban kelendő. Azt hiszem, minden irodalomban. A német is mondja: „alter Knabe", „altes Kind", az angol is: „old boy". De hogy eme kifejezésnek Ézsaiás volna az eredeti forrása (65, 20) — puer centum annorum, Luther szerint: Knabe von hundert Jahren — nehezen hiszem. Most olvasom ezeket: „Az is mosolygott az apján, a kedves, naiv öreg gyermeken" (Szemere György). Itt naiv fölösleges. „Én sohse javuló vén dőre gyerek" (Telekes Béla). V. ö. még: „Reszketett a keze az öreg legénynek", ti. a vén Benczének (Toldi X. É.). NB. Más az agglegény (Hagestolz), és öreglegény (Altgesell) (a mester alter ego-ja). 3. Fölérez. Arany ezt a szót többször használja. Pl.: „Messze mezőn haló sok erre fölérez, Takaróját jobban felvonja füléhez S mélyebben elalszik, hogy a hajnal költi." (BH. VIII. É.) Értelme világosan fölébred, de inkább csak azt a nem tiszta öntudatos, féléber állapotot fejezi ki, midőn valaki éjjel egy kissé eszmél, magához tér, aztán tovább alszik, úgy hogy reggel maga sem tudja, hogy ébren volt. A ki „fölérez", sohse kel föl. Hallani a néptől ikesen is : fölérzik. Csokonai „A csókok" I. énekében ezt írja: „Melitesz fölértette magát, körülhordozta bolyongó szemeit stb." Ehhez ezt a megjegyzést teszi a kiadó (Kelemföldy): „Ez nem magyaros kifejezése a magyarabb fölserkent vagy fölébredt-nek". Azt látom ebből, hogy K. a „fölérez" szót sem ismerte. De ugyan melyik nyelv volt a minta? a franczia l'éveiller? Bizo-