Magyar Nyelv – 2. évfolyam – 1906.

Lehr Albert: Arany-magyarázatok: Hamvából kialudt

száraz gyümölcsök, ú. m. dió, mogyoró, mandola, gesztenye stb. Az meg képtelen állítás, hogy az eper, füge, ananász, tehát a leg­jobb gyümölcsök nem igazi gyümölcsök, mert nem csupán a mag­rejtőből alakulnak, tehát csak álgyümölcsök. Gyümölcsnek bizony igazi gyümölcsök, habár áltermések. Ha már magyarán­­­gyümölcs­nek akarnánk valamit nevezni, az olyan termés lehetne álgyümölcs, a­melyik olyannak látszik, mint a gyümölcs, de nem ehető, sőt mérges. Pl. a vadgesztenyét nem fogadjuk el gyümölcsnek, csak a szelíd gesztenyét; gyümölcs a dinnye, de nem lehet gyümölcs a tök, meg az uborka. A gyümölcsnek látszó, de ehetetlen, sőt mér­ges terméseket bizonyos elítélő jelzővel bélyegzi meg a magyar. Ennek példái: az eb-szőlő, farkas-alma, farkas-cseresnye, zsidó­cseresnye. Gyümölcsnek el nem ismeri őket. Erre nézve is azt kell tehát ajánlanunk, hogy térjünk vissza az előbbeni szokásra, vagyis, hogy minden növény termése legyen csak ismét termés, csupán a nyersen ehető termés legyen gyümölcs. Ennek evése kellemes, kívánatos érzést kelt bennünk. A képes beszéd is felmagasztosítja e szavunkat, mikor az imádság szavával „a te méhednek gyümölcse" kifejezéssel tiszteli a világ Megváltóját. CSAPODI ISTVÁN: ARANY-MAGYARÁZATOK. XI. 1. Hamvából kialudt. „Szent László füvé"-ben azt a gondo­latot, hogy a barátság végkép megszűnt az emberek között, evvel a találó képpel fejezi ki a költő: .Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze. Hamvából kialudt a barátság tüze." Eredetére könnyű visszamenni. A tűz először lánggal ég (lobog), aztán lohad, utóbb csak pislog, majd paráz­zsá lesz, behamvad, végre egészen kialszik. S ez az, hogy „hamvából kialszik", vagy: „kihamvad". Pl. „Kotorj össze egy kis parazsat, annál is felforr". „Ha volna! 'sz' már a hamvából is kialudt" (kialudt még a hamu­jából is). Az a kérdés, hogy ezzel a kifejezéssel, mint trópussal, Arany él-e csak, vagy először ? Már Mátyásinál ezt találjuk: „A benne volt remény kialudt hamvából" (I. 274. 1.). Csakhogy míg Aranynál a „barátság", ő nála a „remény" — tüz. Felhozok itt még két hasonló képet Aranynak: „Este van, este van, a tüz sem világít, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit." (Csal. kör.) Itt a tűz meg van személyesítve, hogy álmos (a­mit mondanak is a mindennapi beszédben). „Csak Laczfi, a vajda nincs ott az urakkal, Csapata élén vár, behamvadt haraggal." (T. Sz. XIII. E.) Ő még haragszik, de nem mutatja mások előtt. Haragja „hamu alatt lappang".

Next