Magyar Nyelv – 5. évfolyam – 1909.

Lehr Albert: Arany-magyarázatok. XXVI. Sisak

alakkal él, pl. e mellett: „Ormon laknak, siskot hordnak" (Arist. „A madarak"), számtalanszor így: „Vett sisakot, pánczélt", „A folyamba ejtő sisakját", „Lovagi sisakja jobbot vett az arczán", „Felnyomá rostélyát aczél sisakjának", „Nyisd fel sisakodat" stb. Mindamellett eleve is bizonyosnak vehetjük, hogy nem ő tette a sisak­ot (talán a vers miatt) hangvesztővé, mert hisz ugyan kevésből állt volna neki így verselnie: „Szól felütve ||­az sisakját" — a­mivel a sormetszet sérelmét is orvosolta volna. Nem ő tette, mondom, hangvesztővé, hanem már ennek (is) tudta. Csak az lehet hát itt a kérdés, honnan vette Arany a hangvesztős alakot ? úgy olvasta-e valahol? az élő nyelvből ismerte-e? Erre hatá­rozott feleletet adni bajos, de figyelmünkre lehet méltatni a következőket: 1. A régi nyelvben, (ha hihetünk a NySz.-nak) nincs hang­vesztős sisak. De tudjuk, hogy Aranynak gyermek- és ifjúkori fő lelki tápláléka a 18. század végének s a 19. elejének népies vagy magyaros verselői voltak, kiknek hatása művein is meg­meglátszik. Jól ismerte Etédi S. Mártonnak „Magyar Gyász"-át is (1792), melyben a sisak szó ötször hangvesztőnek van hasz­nálva. Ilyenek mellett: „Mert miként Simois mosta sisakokat", „Azonban sisak­ját feltévén fejére" — e­zek: „Azért erős Pallas sisk-ot tön fejére" (95. 1.). „S aczél sisk-ot teszen azonnal fejére" (110. 1.). „Aranyos sisk-ot tett most is a fejében" (128. 1.). „Dőri sem maradt el, sisk-ot tett fejére" (148. 1.). „Ez zománczczal, de az béllet sisk-ot rézzel" (202. 1.). Én tehát úgy vélekedem, hogy Arany innen vette a maga siskát. Hogy ennek a feltevésnek van alapja, tagadhatatlan. Egy az, hogy Etédinél is csupa tárgyesetek fordulnak elő ; más az, hogy a korabeliek írásaiban nem találni hangvesztős sisak­ot. Nem kutattam, de emlékezetből mondhatom, hogy sem Baróti Trója Veszedelmé­ben vagy Aeneissében, sem Horváth Hunniás­ában, se Péczeli Hunniás­ában, stb. nincs. Arany közvetlen előzőinél se. Hogy csak Vörösmartyt említsem, Ő még akkor se használ hangjavesztett alakot, mikor ez szinte kínálkozik, inkább a személyrag szokott j-jét hagyja el, pl. „Visszacsap, és Viddin sisakára lecsattan ü­tése" (Zalán F.). Egyetlenegy példát tudok még. Gr. Teleki Ferencz Schillerből fordított „Toggenburg lovag"-jában olvashatni ezt: „Siskok tolla ott lengedez, (F­ihres Helm­es) Hol sűrűbb a pogány". Megemlítem az Iliasnak egy újabb s egy legújabb fordítását, a Szabó Istvánét és Baksayét, még pedig azért, m­ert sisak­kal

Next