Magyar Nyelv – 10. évfolyam – 1914.

Lehr Albert: Arany magyarázatok XXXIX. (Nemehagyott)

a férj, ha baj van a házban, otthon marad, inkább az asszonyt „veri" vagy „kergeti" el (mint PETŐFI, Pál mestere), legfeljebb akkor lesz „feleségehagyott"-a, ha be volt házasodva s nem állja tovább az örökös buvalást, nem „szenved" tovább, vagy ha bolond éssszel világgá bujdosik. V. ö. „Ez az urahagyott czanga csente bele, hogy rám esküdhessék". (KUTHY: „Hazai Rejt. II. 231. 1.) [Ez ugyan nem dicséret!] NB.: HORVÁT ENDRE Helenát „férjehagyó"-nak mondja (mondhatta volna: „férjehagyott"-nak is). Ezek után kimondhatjuk, hogy Aranynak ez új szava, mint a „nőietlen"-nek helyesebb alkotású synonymja, nagyon is méltó rá, hogy az irodalmi nyelv forgandó kincsévé váljék. Méltó azokkal a nagyszámú „hagyott"-os öszetételekkel együtt, melyek a népnyelvben virágoznak, de melyekről nem tud se szótár, se irodalom. Hadd közlök itt belőlük (úgy is ez volt czikkem fő indítója) egy jó csomót. íme! Színehagyott­­közhasználatú. P. „Majd elővevé a színehagyott övet" [TSz. VIII. É. 5.]. A DI. első dolg.: „szinehagyta." „Mintha ó-elefántcsontba volnának foglalva színehagyott zöldes tourquoisok" [JÓKAI : KÁRP. Z.]. Ma is: „Húzogatta színehagyott szoknyáját" [FARKAS EMŐD], így is: „Az i kihagyott zöld selyemfüggöny" [KUTHY]). — Hite­hagyott — hiteszegett, renegát, apostata. Néhol a népnél : „ura­hagyott" (kivált a hol­­mez nem járatos). HORVÁT S­NDRÉnél ezek fordulnak elő: hitehagyta, hite tört, hitebontó. — Vérehagyott , vértelen, vérszegény, gyenge, beteges, sápadt. Syn.: vérevett. Aranynál többször: „Vérehagyott ajkát emelé tiltóra" (TSz. V. E.). „Vérehagyott arczczal mint halovány viasz Fordúl Toldi felé" (u. o. VI. E.). KuTHYnál így: „Küszöbén vérhagyott arczczal áll a boszuálló férj". — Körülbelül csak ezek járnak az irodalomban. De a nép száján kívü­lök még ezek élnek: Hajahagyott — kopasz (Vicionál: „hajahagyta öregség"); szőre­hagyott, pl. ló; héjahagyott, pl. fa; levehagyott , sűrű (leves, főzelék); ízehagyott, pl. borfarkahagy­ott, pl. tyúk; hájahagyott ; lesoványodott; szarvahagyott; sarkahagyott, pl. czipő; helyehagyott, cseléd ; faczér; faluja hagyott; hazájahagyott — csavargó, a­ki „oda van" ; hazahagyott, pl. csiga; földrehagyott, a „ki levan"; fészkehagyott; körehagyott, kígyó, selyembogár; pénzehagyott , elszegényedett; lába-keze-füle-ujjahagyott (csatában, verekedésben); küllője hagyott, kerek, s a kinek egy küllő hibázik az esze kerekéből, kilenczküllős; gazdája hagyott, eb. párja­hagyott, madár, asszony; eszehagyott­, kedvehagyott; nyájahagyott pásztor, pap; banehagyott, megjavult, visszajavult; tollahagyott, pl. baromfi, az is, a­ki „tollvesztibe' van" (neglizsében); mestersége hagy­ott­, becsülete hagyott; fodrahagyott, szoknya; rájrahagyott, kerék; medre­hagyott, patak; ügyehagyott, hanyag ügyvéd; hamvahagyott, szilva, de leány is, a­ki „elrúgta a hamvát"; körmehagyott­, magvahagyott, 34

Next