Magyar Nyelv – 10. évfolyam – 1914.

Mészöly Gedeon: Tinódi egyik helyének magyarázata

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT X. KÖTET. 1914 JANUÁR 1. SZÁM. Tinódi egyik helyének magyarázata. Becsesek TINÓDI krónikái mind nyelvünk, mind irodalmunk,, mind történetünk kutatói előtt: érdeke tehát nemcsak a nyelvé­szetnek, hanem az irodalomtörténetnek és a történettudománynak is, hogy ez énekekben meg nem magyarázott vagy elmagyarázott rész ne maradjon. Igaz ugyan, hogy a török világbeli magyar nyelvet folyvást értheti a mai magyar is, sőt TINÓDI verseit job­ban, mint napjainkbeli néhány hegedős csácsogását, de az ó-magyar nyelvnek ebben a nagy mezejében mégis akadhat a böngésző oly világra, hogy hozzáértőbbje sem tudja, miféle mag­ról kelhetett az. Egy harczi jelenetben él a lantos ily különös szólással, ezt kísérlem itt megvilágítani. VERBŐCZI L­IRÉnek a kozák­ mezőn vívott viadalát zengi Sebestyén deák, akkor hallunk szájából egy nem hallott kifeje­zést ; közlöm itt a továbbiak könnyebb megértése végett hossza­sabban azt a részt, melyben vizsgálódásunk tárgya előbukkan . Bodog afefeon napian Boitben ézes vala Io Verbőczi Imre bátor fiijvel vala Immár 6 kopjafat­­5 el törte vala Vitéz módra kofstoc iol forgodic vala. Azonban egy terek ut arczul talala Irot kopiaiaual utet nem talala Az o io fjablyaiat el lá votte vala Verbőczi Imrehhel viadalnac alla. No mikor kez kure utet votte vala Eles fj­ablyaiaual hozza diyapot vala Az u fjep Roh lovat torkon vagta vala Nyaka el fjakada diyac kevesen alla. Szertelenül az lo ot el efot vala Vitéz az lo alat igen forrong vala Szablyaval az terec ot forgodic vala Ez nemes viteznec fejét verji vala. l

Next