Magyar Nyelv – 13. évfolyam – 1917.

Mészöly Gedeon: Arany János és Zsoldos Ignácz

modern, phonetikai alapon áll, midőn a hangzást figyeli meg, a hangok akusztikai hatását, s ahhoz képest határozza meg, jó-e a rím, vagy nem. A névtelen czikkíró pedig ósdi grammatikus módjára a betűt nézi, s azokat a szókat tartja csak rímelőknek, melyeknek végső betűi „voltaképen is tökéletesen" megegyeznek: bab és pap neki oly rossz rím, hogy utána már csak az ily rímelés következ­hetik: galamb , medve. Viszont meg van elégedve az ilyen rímmel: karom, bontom, mert hiszen a végső betűk azonosak. Itt megint szembe kerül Aranynyal, kinek a nyelv zenéjére, ritmusára kényes fülét sértette az a dissonantia, melyet a rímelni akaró sorok végső ütemének egymással ellenkező lejtése okoz: „Helyzet (positio) által hosszúvá lett, bár különben rövid hangzónak szinte olyan hangzó felel meg. Például nem harmat és marad, hanem harmat — siralmad Arany nem vette komolyan a már újdonság korában elavult fejtegetést, hanem egy kinyomtatásra nem is szánt tréfás verset írt a Pesti Napló szerkesztőjéhez, báró Kemény Zsigmondhoz, virtuóz rímekben téve nevetségessé a czikkíró kívánságait (Arany: Hátrah. Vers. 402): „Szerkesztő Úr! tisztelt báró! Lapjában egy hazajáró Lélek kísért: tudja-e ? Ki sóhajtoz: mind szemét, a Mit firkál mai poéta; Verse rongyos, maga éht. Görbe — törpe, körbe — törve Mindez rímnek puszta örve, Hátul egy rossz e betű, Nem ér semmit: csontom­—ponton, Törpe — epe: ez már bon­tón. Ez már csengőbb öntetű". Nemrég került a M. Tud. Akadémia kézirattárába Zsoldos Ignácznak, kiváló jogtudósnak és előkelő bírónak, kézirati hagyatéka. Irataiból az tűnik ki, hogy ő volt a Pesti Napló névtelen czikkezője. Arany, úgy látszik, tudta már ezt verse írtakor. Erre vallanak kö­vetkező sorai: „Hajh! ne várd most, te pedánt agy. Hogy a rímben egynehány tag Összecsengjen végtelen . . ." stb. A ,pedánt agg' kifejezés jól apostrophálta Zsoldost, de érthető, hogy e sorokat Arany nem közlésre szánta (lásd Arany : Hátrah. Vers. 408. 1. Arany László jegyz.), csak baráti körben való tréfál­kozásra. Kemény azonban Arany versét is közölte, szintén név nélkül, a Naplóban — s bizony ez a nem várt válasz nagyon rosszul esett Zsoldosnak, kiben a jeles szaktudás, józan ítélőerő, komoly erkölcsi érzék nem társult sem — mint hagyatékában lévő,versei mutatják — költői tehetséggel, sem a humor megértésével. Érteke­zését kéziratban eltette irodalmi hagyatékába* s mellé tette** másolatban Arany versét is, azzal a bevezetéssel együtt, melylyel * Akad. kézirattár, Történt. 2-1. 258. sz. Cs. ** Uo. CII.

Next