Magyar Nyelv – 13. évfolyam – 1917.
Tolnai Vilmos: Arany János Jókai nyelvéről
valás főnév X, 383. válasz: választás III, 81, 185. vall kínt, kárt X, 384. való , -ban való, -ba való X, 335.van,vén igenév X, 383. várnagy, városnagy F. I, 671. vargabetűt ír X, 392. vigadó K. 1865, 71, 93, 95, 143 viszhang V, 405 sk. völgy etym. X, 372. ván . vive III, 175, 187. zömök, szórnak X, 398. zúzókígyó X, 377. zsákmány: szakmány X, 373. turuntul etyra. X, 371. -a kicsinyítő képző X, 403. úgy X, 412. — úgy ha jöttél X, 391 . — Nyr. 27 , 504. unja magát, hely.: unatkozik V, 387. úszován X, 373. ütem: tactus V, 280, 285. -van- van, lett: el van utazva X, 415. vágány: caesura V, 281. vajon X, 351. vaj. vagy X, 353. vakult magyar F. 2. évf. I, 399. -val, -vel idegenszerű használata V, 386. Összeállította T. V. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 1. Arany János Jókai nyelvéről. Arany a Szépirodalmi Figyelő első kötetében (I, 486; 1861) beható bírálatot írt Jókai Szegény gazdagok czímű regényéről. A bírálat sem az Összes Munkák, sem a Hátrahagyott Művek köteteiben nem jelent meg (mint több más értékes czikk sem). Várdai Béla külső és belső bizonyítékok alapján kétségtelenné tette, hogy az Aranynak ismertjeiével: — A megjelent bírálat csakugyan az övé (EPhill. 35: 787). Minthogy a teljes kiadás még bizonyára soká várat magára, alkalomszerű és érdekes a bírálatból (pontosan az eredeti írásjelzéssel) azt a részt közölni, melyben az egyik nyelvművész a másik nagy mester nyelvéről találó jellemzést ad. „ . . . örömest szólunk azon fényes tulajdonokról, melyekért irónk a közönség kedvencze, s melyeket készséggel ismerünk el és magasztalunk. A közönségnek igen helyes és tiszteletre méltó okai vannak Jókait kedvenczének vallani. Oly eredeti magyarsággal, s saját szája íze szerinti zamattal nem ír neki senki, egy-két (de már nem élő) lángeszű versirónk kivételével.* Prózában kétségtelen elsősége van Jókainak. Jobb műveit s azok sikerültebb helyeit olvasva, mintha újra tanulnák tőle a kedves anyai nyelvet, azt a valódit, melynek megragadó ereje nem kisebb természetes bájainál, s szemen szedett kifejezései ép oly határozottan mint festői plasticitással testesítik és szabják meg a gondolatot. A magyar író jelenben és jövendőben kétségkívül Jókai műveit választja egyik iskolájául, melyekhez nyelvtanulási feltett szándékkal járhat leczkéket venni. Magyaros kifejezés, s vele együtt magyar észjárás és gondolkodás teszi ragyogóvá és kedvessé legszebb lapjait. Írónk mintha egyetlen egyet sem feledett volna azon tősgyökeres kifejezésekből, melyeket legelső nyelvmestereinktől hallottunk: — értem, a gyöngéd anyát, a játszótársakat, a nagy tekintélyű kocsist, juhászt, dajkát, a nép embereit, akiknek odavetett mondásai annyira megragadnak az Világos czélzás Petőfire.