Magyar Nyelv – 15. évfolyam – 1919.

Szily Kálmán: A régi magyar kalendáriumokról

keletkezett -ny képzős kicsinyítő, annál is inkább, mivel b­arkács forma is van. A tönk (tönkre — övADÁNYinál tengve — megy vagy tesz) és tönkö am. ,stipes' szavakat bizonyára a tő szóhoz kell vonnunk, mint a­hogy azt BUDENZ UgAl. 249 teszi. A szóvégi -k és -kő kicsinyítő­ket az -n kicsinyítő előzi meg. Csak a töv- és tő­ ellenében fellépő rövid magánhangzós tö­ szorul magyarázatra. Először BENKŐ közli egy káposztafajta neveként a levelénget; Sl.-nál a­­fejetlen salátá'-t találjuk leveléngnek; CzF.-ban pedig a ,lactuca communis'-nak felel meg leveleng vagy leveling (MNy. XI, 322). SZILY után (MNy. XI, 363) indulva, a járulékhangnak vagy a -k kicsinyítő elváltozásának egyaránt tekinthető g előtt a növény­nevekben gyakori -n kicsinyítő képzőt látom és lehetségesnek tar­tom, hogy BENKőnek nem tudatos alkotásával, hanem népi átvételé­vel állunk szemben. Ilyen kicsinyíté­­ny került a szláv eredetű murok végére a *murkonyból fejlődött sopronmegyei morkomjban (Tud. Gyűjt. 1840. X. után MNy. XII, 44).* Vö. murok , murkő (MTsz.). A kukoriczalisztből készült száraz, porhanyó pogácsa- vagy lepényforma süteménynek egyes vidékeken görheny co görhöny (gör­zsöny) co görhön a neve; ugyanez másutt görhő vagy görhe (MTsz.); a ,levelensült' pedig görhe vagy görhöes (Pallas Nagy Lexicona XI, 474). Mindezek a görhes am. ,sovány, száraz, beteges, köhögős' melléknév *görh alapszavához tartoznak mint -a co -ny \ -ö \ -e | -es képzős kicsinyítők. PAIS DEZSŐ: A régi magyar kalendáriomok nyelvi tanulságai. A XVII. század folyamán és a XVIII. elején közrebocsátott magyar kalendáriomok legtöbbje négy főrészre oszlott, úgymint az 1. rész volt a tulajdonképeni naptár, 2. „rövid astrologiai vizsgálás", (vagy így is: „rövid progno­sticálás, avagy az égnek és csillagoknak forgásiból való jövendölés"), 3. „sokadalmak felső s alsa Magyarországban és egész Erdély­ben is", 4. „rövid krónika a Magyar Nemzetnek emlékezetes viselt dolgairól". MÁTRAI GÁBOR, a­ki először s eddig legtü­zetesebben foglalko­zott eme kalendáriumok bibliographiájával,** nagyjából felsorolta az 1. rész magyar műkifejezéseit is, de a többi három rész nyelvét sem ,­s tudtommal sem senki más nem tartotta méltónak a figye­lembevételre. Már pedig a magyar- és erdélyországi vásárok jegyzékei, éppen nyelvtörténeti szempontból, valóban megérdemlik, hogy fog­lalkozzunk velük. Az „Országos vásárok" jegyzékét mostanában is közli még némely naptárunk (például az Athenaeum nagy naptára, a Komáromi kalendárium). A közlés mai módja sokkal czélszerűbb, mint a 200— 300 esztendővel ezelőtti. Most tudniillik a vásárnapok a helységek * Hibás közlés márkony (CzF. és Nyr. 34 : 485). ** Uj Magyar Múzeum,­1853. II. k.

Next