Magyar Nyelv – 26. évfolyam – 1930.
Könyvismertetések - 3
magyar és oláh anyagát a szavak eredetének szempontjából,, vizsgálja, kik szolgáltatták ezt az anyagot Marsiglinek s végül közli a háromnyelvű szótárt. Kiadványával TAGLIAVINI a magyar szótárirodalomnak is becses szolgálatokat tett, s ezen igazán tudós munkája alapján a magyar-oláh nyelvi és művelődési kapcsolatok felderítése terén további fontos eredményeket remélünk tőle. Budapesti Szemle. A M. Tud. Akadémia megbízásából szerkeszti VOINOVICH GÉZA. Budapest, 1930. május. 630. szám. — Tartalmából kiemeljük KERTÉSZ MANónak „Régi magyar udvariasság" c. dolgozatát. Az élvezetesen megírt dolgozat szól a rangnevekről {úr, asszony, kisasszony, úrfi), a rangjelzőkről {tekintetes, nagyságos, méltóságos, nagyság, tisztelendő, tiszteletes), a személyes kapcsolatot kifejező jelzőkről {édes, kedves), végül a magázás-Tól. Az udvariasság itt közölt kifejezéseinek történetét nyújtja e jeles dolgozat. A szerző a többi közt felveti a kérdést, mi lehetett Árpádnak s a vezérségben őt követőknek, tehát a szláv király szó meghonosodása előtt fejedelmeinknek a magyar címe, s azt hiszi, hogy uram volt. — Az Irodalom rovatban PAPP ISTVÁN ismerteti nagy elismeréssel ERDÉLYI L.A.josnak Magyar Nyelvi Tanulmányok c. két kötetben összegyűjtött dolgozatait. Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. (1640 december—1643 március.) Szerkesztette HAJNAL ISTVÁN. Esterházy Pál herceg kiadása. Budapest, 1930. 8° XCVIII+460. — A munkához ESTERHÁZY PÁL HERCEG írt bevezető sorokat, a benne foglalt államiratokat pedig HAJNAL ISTVÁN, jeles történettudósunk, egyszersmind a hercegi levéltár vezetője, nemcsak közzétette, hanem történeti jelentőségük szerint méltatta is. A nagyértékű kiadvánnyal, amely tartalmánál fogva a mi tárgykörünkből kiesik, behatóan nem foglalkozhatunk, mindamellett kötelességünknek tartjuk, hogy megemlékezzünk róla. Elsősorban arra mutatunk rá örömmel, hogy a magyar tudományosság javát általában is szívén viselő Esterházy Pál herceg e kiadvánnyal nemcsak nemzetsége halhatatlan ősének áldozott, hanem igen nagy szolgálatokat tett történettudományunknak is. Bevezető soraik, amelyekből megtudjuk, hogy családi levéltára anyagának nyilvánosságra hozatalát lelki szükségnek érzi, méltók azokhoz a tettekhez, amelyek az ő nevéhez tudományos életünkben eddig is fűződtek. Amiért pedig HAJNAL ISTVÁNnak nyelvtudományunk is hálás lehet, az a betűhöz ragaszkodó pontosság, amellyel e fáradságot nem kímélve a kiadványban előforduló magyar szövegeket és szövegelemeket adja. Jól esik őt történettudományunk azon képviselői között látni, akik kiadványaikban, de egyéb munkálataikban is egyre jobban méltányolják a nyelvtudomány szükségleteit, mint ahogy viszont megértéssel fel is használják ennek eredményeit. Magyar Szemle, 1930. VIII. köt. 4. szám. — Tartalmából kiemeljük: TOLNAI VILMOS, A helyesírás körül. A BALASSA JÓZSEF szerkesztésében „Az Est-lapok s a Korrektorok és Revizorok körének" a megbízásából a mult év folyamán megjelent „Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai" c. könyvvel kapcsolat-