Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932.

M. Horváth Endre: Egy füst alatt

tűnik ki, hogy nálunk — már ott, ahol — leginkább a névnapi megkötés divatozhatott. CSEFKÓ GYULA: Gyorsíró. A gyorsírás, gyorsíró szó mai értelmében a NyUSz. (I. 114) szerint elsőízben 1832-ben, a Társalkodóban (119., 245. 1.) jelenik meg. „Jelekkel beszéd után írás" a jelentése. Bár rokon, de eltérő, más jelentéssel előfordul azonban jóval régebben: az optikai telegráfiát nevezi így FARCHICH JÓZSEF „Mi hír Budán vagy Fancsali Feszület" c., legkésőbben a mult század elején (1803.­) kelt máig kiadatlan kéziratában. „Gyors író Deákot (a Telegráfust) Nagy Gábor Szala vármegyei Lenthi Plébános az Esztendőbe talált és csinált, mellybe Chappe Páris­ban, és még az Újságba se volt híre Nagy Gábornak." — Claude Chappe 1792-ben mutatta be a párizsi nemzetgyűlésnek elmés távjelző készülékét, amelynek stratégiai jelentőségét rögtön föl­ismerték, s 1803-ban Franciaországban már hat távjelző működött, több, mint félezer állomással. Chappe telegráfiájából nem tele­gráfia, hanem a szemafor és a fényjelzés fejlődött ki. Más foga­lomhoz tapadt a gyorsíró szó is, mielőtt a gyorsírásnak ezt a másik formáját, a távírást föltalálták. GÁLOS REZSŐ: Egy füst alatt. Ezt a szólást többen próbálták már meg­magyarázni, a­nélkül, hogy — szerintem — teljesen megnyugtató eredményre jutottak volna. PONORI THEWREWK EMIL: Nyr. I, 41—2 azt hiszi, hogy „eredete egy régi községi szervezetben rejlik . . . Erdélyben még a múlt XVIII. évszázadban [is] a helységet füst azaz háztűz szám szerint osztották be . .. Mikor elődeink kétféle dolgot, nevezetesen ünnepet, egy alkalomra halasztottak, s nem két külön háznál, hanem költségkímélésből egy háznál tartottak, az . . . egy füst alatt történt." Lényegében ugyanezt mondja TOLNAI VILMOS: MNy. VII, 276 és KERTÉSZ MANÓ, Szo­kásmondások 252 is. Én azt hiszem, hogy ezt a szólást helyesen a régi paraszt­ház alakjából fejthetjük meg. Ennek a régi parasztháznak — melyből néhány még most is van veszprémmegyei szülőfölde­men — olyan konyhája volt, amelynél a kémény teljességgel hiányzott. Az udvarról nyíló négyszögletes konyhának egyik belső sarkában állott a téglából vagy vályogból rakott 70—80 cm. magasságnyi tűzhely, ezen egy alacsony patkóalakú fal, a katlan, melybe a rézüstöt tették. A füst vagy a lécből készí­tett ajtón távozott el, vagy az ajtó fölött lévő téglalap alakú nyíláson. Mivel azonban a szemközt levő falon (a szomszéd felé) sem ablak, sem még egy lyuk sem volt, a füst — léghuzat híján — csak igen lassan szivárgott kifelé az ajtón és a felette levő nyíláson, hanem ott gomolygott a főző asszony feje felett és feje körül, úgyhogy szegény a szó szoros értelmében füst alatt dolgozott. Ilyen konyhában a főzés nem volt valami nagy élvezet, és sok asszony ennek az úgynevezett füstös konyhá­nak tulajdonította öregkori megvakulását. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a tűzgyújtás sem volt könnyű dolog, mert vagy a hamuba gondosan eltakart s ily módon az előző tüzelésből meg­őrzött parázsra kellett könnyen gyuladó anyagot (pozdorját, szalmát) tenni, amely nem lehetett mindig egészen száraz, vagy Magyar Nyelv XXVIII. 9-10.

Next