Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.
Zsirai Miklós: Budenz József
illetékesei is, mert hiszen a finn DONNER OTTÓnak egyidejűleg kiadott „Vergleichendes Wörterbuch"-jával összehasonlítva meg kellett állapítaniuk Budenz elvitathatatlanul óriási fölényét. Több mint félszázad múlt el a MUSz. megjelenése óta, s ez idő alatt nagyot fordult a világ. Bőséges megbízható nyelvi anyagra tettünk szert, sokkal jobban megismertük a nyelv életjelenségeit, számottevő mértékben tökéletesedett a vizsgálati módszer is, ám Budenz szótára ennek ellenére sem szorult a történeti emlékek múzeumába. Ma is ott áll íróasztalunkon, legtöbbet forgatott kézikönyveink senioraként, s ha valami finnugor etimológiai gondolatunk támad, legelőször őhozzá fordulunk tanácsért, döntésért. Az indogermán nyelvek fölosztásának elméleti és gyakorlati kérdéseiben otthonos Budenz igényeit nem elégítették ki a finnugor nyelveknek ezidőtájt közkeletű földrajzi, történeti és néprajzi alapon történő csoportosításai. Ő tehát az indogermán satem—centum-fölosztás példájára gondolva, nyelvi tények alapján próbálta a finnugor nyelvcsalád tagjainak egymásközti viszonyát tisztázni, s ilyenformán a finnugor alapnyelv szétágazását kikövetkeztetni. A szókezdő n ny hang használatát találta a finnugor nyelvek első szétágazását bizonyító sajátosságnak. Összehasonlító szótára kidolgozása közben észrevette ugyanis, hogy a szókezdő magyar n-nek a rokonnyelvekben is mindenütt n felel meg, viszont a szókezdő magyar ny-nek egyes finnugor nyelvekben (lapp, zürjén-votják, vogul-osztják) n, másokban (finn, mordvin, cseremisz) n a szabályos megfelelője. Ez a jelenség, amint az „Ueber die Verzweigung der ugrischen Sprachen" című tanulmányában kifejti, nem lehet véletlenség műve, hanem nyilván közösen végrehajtott változás eredménye, szorosabb történeti kapcsolat bizonyítéka: az ny-es nyelvek bizonyos ideig együtt éltek az n-esektől való elválás után is. E szerint a finnugor alapnyelv először két ágra szakadt: az északi ágra (lapp, zürjénvotják, vogul osztják és magyar), amelyben kifejlődött az ny hang, és a déli ágra (finn, mordvin, cseremisz), amelyben az n változatlanul megmaradt, nem jésült ?í-nyé. Budenz szerint az északi csoport együtteséből azután legelőször a lapp vált ki, aminek abban látja hangtani bizonyítékát, hogy a lapp bizonyos szókban megtartotta az eredeti finnugor szóbelseji d hangot, míg azt az egy darabig még együttmaradt többi északi ugor nyelv közösen lé változtatta. Budenznek ehhez az elágazási elméletéhez többen is hozzászóltak: általában elutasították, illetőleg lényeges pontjaiban módosították. A bírálók jogosan hangsúlyozták, hogy a rokonsági viszonylatokat s az elágazás mikéntjét nem szabad egyetlen egy hangtani jelenségre alapítani, hanem gondosan mérlegelni kell a rokonnyelvek hang- és alaktani, valamint szó-