Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.

Zsirai Miklós: Budenz József

illetékesei is, mert hiszen a finn DONNER OTTÓnak egyidejűleg kiadott „Vergleichendes Wörterbuch"-jával összehasonlítva meg kellett állapítaniuk Budenz elvitathatatlanul óriási fölényét. Több mint félszázad múlt el a MUSz. megjelenése óta, s ez idő alatt nagyot fordult a világ. Bőséges megbízható nyelvi anyagra tettünk szert, sokkal jobban megismertük a nyelv életjelenségeit, számottevő mértékben tökéletesedett a vizsgá­lati módszer is, ám Budenz szótára ennek ellenére sem szo­rult a történeti emlékek múzeumába. Ma is ott áll író­asztalunkon, legtöbbet forgatott kézikönyveink senioraként, s ha valami finnugor etimológiai gondolatunk támad, legelőször őhozzá fordulunk tanácsért, döntésért. Az indogermán nyelvek fölosztásának elméleti és gyakor­lati kérdéseiben otthonos Budenz igényeit nem elégítették ki a finnugor nyelveknek ezidőtájt közkeletű földrajzi, történeti és néprajzi alapon történő csoportosításai. Ő tehát az indo­germán satem—centu­m-fölosztás példájára gondolva, nyelvi té­nyek alapján próbálta a finnugor nyelvcsalád tagjainak egy­másközti viszonyát tisztázni, s ilyenformán a finnugor alap­nyelv szétágazását kikövetkeztetni. A szókezdő n ny­ hang használatát találta a finnugor nyelvek első szétágazását bizo­nyító sajátosságnak. Összehasonlító szótára kidolgozása köz­ben észrevette ugyanis, hogy a szókezdő magyar n-nek a rokon­nyelvekben is mindenütt n felel meg, viszont a szókezdő ma­gyar ny-nek egyes finnugor nyelvekben (lapp, zürjén-votják, vogul-osztják) n, másokban (finn, mordvin, cseremisz) n a sza­bályos megfelelője. Ez a jelenség, amint az „Ueber die Ver­zweigung der ugrischen Sprachen" című tanulmányában kifejti, nem lehet véletlenség műve, hanem nyilván közösen végre­hajtott változás eredménye, szorosabb történeti kapcsolat bizo­nyítéka: az ny-es nyelvek bizonyos ideig együtt éltek az n-esektől való elválás után is. E szerint a finnugor alapnyelv először két ágra szakadt: az északi ágra (lapp, zürjén­votják, vogul­ osztják és magyar), amelyben kifejlődött az ny hang, és a déli ágra (finn, mordvin, cseremisz), amelyben az n változatlanul megmaradt, nem jésült ?í-nyé. Budenz sze­rint az északi csoport együtteséből azután legelőször a lapp vált ki, aminek abban látja hangtani bizonyítékát, hogy a lapp bizonyos szókban megtartotta az eredeti finnugor szóbelseji d hangot, míg azt az egy darabig még együttmaradt többi északi ugor nyelv közösen lé változtatta. Budenznek ehhez az elágazási elméletéhez többen is hozzá­szóltak: általában elutasították, illetőleg lényeges pontjaiban módosították. A bírálók jogosan hangsúlyozták, hogy a rokon­sági viszonylatokat s az elágazás mikéntjét nem szabad egyet­len egy hangtani jelenségre alapítani, hanem gondosan mérle­gelni kell a rokonnyelvek hang- és alaktani, valamint szó-

Next