Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.
Techert József: Csokonai nyelvi forrásai
kifejezés volt az alapja, ennek megvoltát ugyanis BASLER a SPERBER kételkedésével szemben határozottan kimutatta. A módosult jelentésű svéd gulasch és igei származéka, a gulascha a finnben kulassi és kulassata (3. szem. kulassaa), meg gulaschi (illetőleg gulasi, gulassi) és gulashata (3. szem. gulashaa) alakot öltött. Az előbbi, a szókezdő k-ks ejtésmód finnesebb, az utóbbiban az idegen szó kezdő mássalhangzójának, a finn nyelvből hiányzó g hangnak megőrzése irodalmi átvétel jele, mint valamennyi FIR-vel kezdődő, idegen eredetű finn szóban (1. KATARA szótárát). Mondanom sem kell, hogy a voltaképpeni finnes alakokból, a kulassata igéből és a módosult értelmű kulassi főnévből még nyelvész sem sejthetné, hogy magyar eredetű szók, s ez a teljesen átalakult jelentés a kulassi főnevet még eredeti szókezdő g-je mellett (gulashi, gulasi, gulassi) is valóságos jövevényszóvá teszi, s ennél fogva a tisztán magyar vonatkozásokban szereplő és cikkem elején fölsorolt betyár, csárda, csárdás stb.-féle szóktól, mint a finnben igazában véve idegen szóktól, teljesen megkülönbözteti. Az itt részletesen kifejtett úton-módon, hosszabb vándorlás folytán lett a mi becsületes gulyásunk a világháborús állapotok és erkölcsök belejátszásával három idegen európai nyelvben: a dánban, svédben és norvégben s egy távol lakó néprokonunk nyelvében, a finnben is 'üzérkedők, csalók' nevének forrása, újabb tanúságául annak, hogy mint a borostyánkő a természettudós előtt az ősi növény- és állatvilágnak, a szók a nyelvbúvárok szemében a népek történetének megkövült érdekes emlékei. ZOLNAI GYULA: Csokonai nyelvi forrásai. II. Csokonai a magyar tudományos közvéleményben jó ideig mint ortológus szerepelt. Noha a szókészlet gazdagítására több utat is megjelölt, a maga korában ezek közül csak egy tűnt fel: a népi szavak átültetése az irodalmi nyelvbe. Ezen az alapon természetesen egyoldalúan ítélték meg nyelvújító munkásságát, s e téves vélemény kialakításában bizonyára 1 L. MNy. XXXII, 110—7. A dolgozat első közleményében (112. 1.) az ákász szóval kapcsolatban HARSÁNYI ISTVÁN és GULYÁS JÓZSEF kiadásából két Csokonai-verset idéztem. Most látom azonban, hogy GULYÁS JÓZSEF egy későbbi megjegyzése szerint (Csokonai-tanulmányok. Sárospatak, 1926. 36) a „Csokonai és Földi közt való beszéd"-et Földi sógora s Csokonai jóbarátja, Fazekas Mihály írta. Nem kevésbbé érdekes, hogy Földi emléke Fazekasnál is csak úgy egybeforrt az „á k ász" jelölte sírképével, mint előtte Csokonainál (vö. „Dr. Földi sírhalma felett"), vagy akár Garai Jánosnál. Ennek 1847-ben, a Földi-emlékünnepre írt verséből idézem: „Akásztokhoz ím a messze Pestről — egy nyájas emlényt küldünk, ezt a dalt ... — Sírján az akász el fog hervadozni, — E kis dalocska elhangzik vele . . ." (1. EMKtár. XXV, 24). — Itt említem még meg, hogy a 113. lapon idézett négy adatból csak kettőben olvasandó góhér (Csokonai I, 55, 106), a másik kettőben gohér áll (i. h. 107, 560).