Magyar Nyelv – 52. évfolyam – 1956.

Pais Dezső: Kodály Zoltánnak

Pa is: Kodály Zoltánnak , KODÁLY ZOLTÁN gyűjtéséből való a Nyitra megyei Ghymesről. Először BARTÓK és KODÁLY közös művében, a Magyar Népdalokban (Budapest, 1906. Rozsnyai) jelent meg. A kiadvány jegyzetéből megtudhatjuk: ,,A »Virá­gok vetélkedéseinek eddig ismeretlen dallamát [igazán az utolsó órában sikerült fölfedezni. Már csak néhány ghymesi öregasszony tudja. Szövege annyira megromlott, hogy az 1., 5., 6., 7. strófán némi igazítást kellett végeznünk." Az ott közölt vers kezdő sora: „Vetekedik vala háromféle virág" . . . Bartók Béla verse túlmegy ezen az egy dalon. Megtalálható benne több magyar népballada nyoma, így a „Júlia szép leány"-é, „Kőműves Kelemen"-é, néha csak hangulati, néha szószerinti átvételekben. A legfon­tosabb: a töredék Bartók Béla egész világszemléletét kifejezi. Semmi sem lehet rá jellemzőbb az utolsó soroknál: „Mutasd meg mutasd meg, mit tudsz teremteni. Aki szebbet teremt, elsőség is azé Elsőség is azé, azt választom én is." KERESZTURY MÁRIA Kodály Zoltánnak — a másik nagy barátnak és munkatársnak. Elhangzott a M. Tud. Akadémia Nyelvművelő Bizottságának 1953. feb­ruár 19-én tartott ülésében. Nincs tévedés, nincs ez esetben sajtóhiba sem: az alább következendők csakugyan három évvel ezelőtt, 1953. február 19-én hangzottak el, és némely protokol-szempontok ellenére, illetőleg az 5-tel oszthatóság elvére épített jubileum-nom­a figyelmen kívül hagyásával most kapnak nyomdafestéket. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Kodály Zoltán fölötte áll némely „szabályoknak ", — de még az is, aki ezeket annak idején elmondta, és most nyomdai műveletek tárgyává teszi, szintén nem ritkán szabálytalan­kodott, — helytelenítések kockázatával is. A köszöntésnek mégis van időszerűsége: a hetvenharmadik életév a „Zrínyi szózata" kijövetelének esztendeje. Mit mondjak? — Zrínyit csodáltam, és most, hogy a „Ne bántsd a magyart !" nyelvi és zenei hangjain át szólt hozzám, még jobban csodálom. Arról, aki a csodálatot tovább fokozta bennem, nem tudom nem idézni a szavakat, amelyekkel a múlt évben jubilált magyar költő-óriás fordult Bartók és Kodály hatalmas elődjéhez és mesteréhez, Liszt Ferenchez: Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja, És ha zengesz a múlt napiról, Legyen hangod a vész­­zongorája, Melyben a harc mennydörgése szól, S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének.

Next