Magyar Nyelv – 53. évfolyam – 1957.
J. Soltész Katalin: Az elbeszélő múlt kihalása
Vizsgáljuk most meg, milyen alkalmazási köre van az elbeszélő múltban a paradigma egyes alakjainak. Az irodalmi idézeteket műfajonként csoportosítva és az egyes műfajokon belül időrendben közlöm. Évszámot csak ott adok meg, ahol egy kötetben különböző keltezésű írásművek vannak. A gyakrabban idézett művek évszáma: Arany költeményei (1877., egy kivétellel); Madách: Az ember tragédiája (1862.); Szigligeti: A fény árnyai (1865.); Csiky Gergely: A vasember (1888.); Kemény Zsigmond: Zord idő (1862.); Jókai: Az arany ember (1872.); Mikszáth: A jó palócok (1882.); Tolnai Lajos: A báróné ténsasszony (1882.); Iványi Ödön: A püspök atyafisága (1890.); Eötvös József: A nemzetiségi kérdés (1865.); Déryné naplója (1879—1881.); Kazinczy levelezése I. kötet, Váczy János előszava és jegyzetei (1890.). A) — Az egyes szám 1. személye leginkább versben, drámában (elsősorban versesben), levélben és naplóban fordul elő. Alanyi ragozású példák: Versből: Arany: Honnan és hová: „itt éltem s a tömegben ! Én is lantot pengetek". Drámából: Szigligeti: A trónkereső III, 7.: ,,Az újra ébred a gyanú kígyója, Amelyet annyiszor elaltatok már!". Levélből: Kossuth, CM. IX, 146: „indítványozója valók annak, hogy a nemzet a trónvesztést elhatározza" (1877.). Emlékiratból: Déryné Naplója I, 326: „Én éppen egy fájdalmas monológot mondok". Regényből: Kemény: Zord idő 266.: „azon négy nap, melyet a szultán táborában töltök, levíltatlan undort gerjesztett bennem". Ritkábban fordul elő az ikes ragozásban (mivel maga az ikes ragozás is ritkább). Komjáthy J.: A homályból: „Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezem" . Arany: Lev. 11, 323: „a múlt nyáron Pestre költözésem lehetősége fölött tanácskozom pesti barátaimmal" (1861.). Igen ritka a 2. személyű tárgyra vonatkozó tárgyas egyes 1. személy: Madách: Az ember trag. VIII.: „Nem halmozálak-e kegyekkel el?". Jóval gyakoribb az elbeszélő múlt egyes 1. személye a 3. személyű tárgyra vonatkozó tárgyas ragozásban. Példák: Versből: Reviczky: Imakönyvem: „De azt a régi imakönyvet i S emléked szentül őrizém". Drámából: Csiky G.: A vasember II, 12: „Remegtem tőled, tisztelem hatalmad, S bár súlyos volt fölöttem vaskezed, Ráhajtám fejemet s megcsókolám". Levélből stb.: Szász K.: Arany Lev. II, 74. ,,hallám Tisza Kálmántól, hogy Debreczenbe hínak" (1858.); Déryné Naplója I, 34: „Sírva panasztám el a nagy megbántást". Regényből: Kemény: Zord idő 376: „azon hírt vevém, hogy a budai börtönben szenved". B) — Az egyes szám 2. személye az első személyhez hasonló helyzetekben, de jóval ritkábban fordul elő. Példák az alanyi (és a vele egy alakú ikes) ragozásra: Versből: Jakab Ö.: Sok szép időt . . .: „S mégis, bár hírét sem vehettem, | Mikor te innen elmenél! | Szivembe visszafojtva könnyem, | Némán néztem, míg elhagyál, | Nem volt rá lelkem megköszönném, ! Hogy hű valál és jó valál". Verses drámából: Madách: Az ember trag. XIII.: „Nem vérezél-e el Chaeroneánál | A megbukott szabadság védletében, Es Constantinnal nem küzdél-e később . . .?". Levélből: Csengery A.: Arany Lev. II, 188: „Csakugyan elindultál s oly rögtön ide hagyál bennünket" (1860.). Tárgyas ragozású példák: Versből: Ábrányi Emil: Tizenhárom: „Gyászolt az ég. Sírtál te is, Teremtőm, Bár úgy végzed, hogy így haljanak ők!" Verses drámából: Csiky G.: A vasember: „Kötelességed híven megtevéd". Levélből: Tompa: Arany Lev. II, 289. „igen érdekesen kifejtéd" (1868.).