Magyar Nyelv – 53. évfolyam – 1957.
J. Soltész Katalin: Az elbeszélő múlt kihalása
C) — Az egyes szám 3. személye minden más személynél jóval nagyobb számban fordul elő versben és szépprózában csakúgy, mint tudományos értekezésben vagy az államélet és a publicisztika nyelvében. Példák az alanyi ragozásra: Versből: Lévay J.: Séta: „Fölkeresem akit sorsa Érdemetlen mélybe sodra; Vonza felé balga szívem". Gyulai P.: A budai Rózsahegyen: ,,S ím ott ülök újra, hol annyiszor ültem, Hol hitvesem annyiszor üle velem, [ Hol enyhe kedéllyel, örömbe merűlten ! Megálda ezerszer a hű szerelem". Drámából: Szigligeti: A fény árnyai III, 8: „Tört szívvel és tört hangon szóla ő"; Csiky G.: A vasember II, 3: „Szentgáli kölcsön kezde venni itt-ott". Szépprózából: Kemény: Zord idő 13: „A nap leszálló"; Jókai: Az arany ember 208: „Timár a hangjáról is ráismere: Noémi volt az"; Petelei L: Mikszáth-Almanach 1890. 191: „A zsoltárokból csak ennyi juta eszébe". Nem szépirodalmi szövegekből: Eötvös J.: A nemzetiségi kérdés 15: „az államszervezet, melyet a XVIII-ik század a jogegyenlőség létesítésére állita fel, . . . épen a jogegyenlőség nevében támadtatott meg". M. Munkásmozg. Dok. I, 174: „a kapitányságnak katonai segédletért kelle folyamodnia" (A Hon. 1871.) ; uo. 286: „Említést tesz ... a 8 1/2 millió adó fölemelésről, melyet a pénzügyminister azzal indokolt, hogy a nép ennyit még el bir viselni" (Munkás Heti Krónika. 1876.); BpSzb. 1886. II, 432: „a latin nyelv a reformatió kezdetén ... a műveltek gondolatközlő eszköze vala". Váczy J.: Jegyzetek Kazinczy Levelezésének I. kötetéhez 567: „Kazinczy ez időtájban sok szép napot tölte Radvánszky Terézzel". Elég gyakori az egyes 3. személy az ikes ragozásban is. Példák: Versből: Komjáthy J.: Siralom: „S mint Jézus egykor vérezek, s Vérezzem én is, azt óhajtom"; Kiss J.: Jehova: „ő hitében nem ingadozok". Drámából: Szigligeti: A trónkereső V. G.: „Megesküvök, s megtörte esküjét". Regényből: Jókai: Az arany ember 92: „Tímárnak úgy tetszék, mintha az a hold valóban emberi arc volna"; Mikszáth: A fekete város II, 85: „Minden új színbe öltözködék, csak a lőcsei polgárok maradtak feketében". Egyéb szövegből: Déryné Naplója I, 99: „anyám már most mindenbe belenyugovék"; Váczy J.: Jegyzetek Kazinczy Levelezésének I. kötetéhez 545: „a temetés leírása után valószínűnek tartjuk, hogy a szóban forgó halotti pompa Podmaniczky Lizinek rendeztetése. Mindezeknél többszörösen nagyobb számban fordul elő a tárgyas ragozású egyes 3. személy. Prózai művekben ez az egy személy alak az elbeszélő múlt összes előfordulásainak 60 —90%-át teszi ki. Kemény „Zord idő" című regényében például 1591 elbeszélő múltú alak közül 1233 tárgyal egyes 3. személyű, azaz 77%. Jókai „Az arany ember" című művében 926 közül 798, azaz 86%. Az 1890. évi Mikszáth-Almanachban 286 közül 206 (72%). Versben, drámában az 1. és 2. személy nagyobb előfordulása miatt ez az arányszám jóval kisebb, de viszonylag itt is jelentékeny: Madách Tragédiájában 22%, Szigligeti „A fény árnyai" című színművében 24% a relatív többség. — Példák: Versből: Tóth Kálmán: Előre: „Ezzel himté a honleány ! E szóval a honfi-zászlót"; Reviczky: Magdolna: „Ott sírt, ott tördelé fehér kezét". Drámából: Madách: Az ember trag. VII.: „Mind az, kihat, megérté századát, De nem szülé az új fogalmakat"; Szigligeti: A lelencz IV, 4. ,,bevallá, hogy mámorosan ő dobta a gyermeket a Tiszába". Szépprózából: Kemény: Zord idő 239: „mélyen érzé a viszony erejét, mely a magyar hazához kapcsolja"; Mikszáth: Tót atyafiak 44: „Csutkás úr zsebkendőjével megtörlé egyre izzadó homlokát"; Tolnai L.: A báróné ténsasszony 33: „Egy-egy erőtlen, nyöszörgő jaj mutató.