Magyar Nyelv – 53. évfolyam – 1957.

Mikesy Sándor: Dalma

név a Szerafin régi magyar Serafin ejtéséből rövidült. Ez a név nálunk az egész közép­koron át, sőt azon túl is kimutatható; vezetéknévvé merevedése tehát valószínűsít­hető. Első ismert viselője nevezetes ember: Szent László káplánja, Szerafin esztergomi érsek (MonStrig. I, 68, NyK. XXXIV, 47). 1213-ban, a Várízeg. 387. számú esetében feljelentőként szerepel a Szilágysomlyó közelében fekvő Kórógyról való Seraphin. 1208 előtt említik Seraphin ispánt (SZEJST­PÉTERY, KritJ. 74). András főasztalnok, majd királyi udvarbíró és vajda apja 1231-ben Serephel, 1233-ban Serafin és Seraphim, 1235-ben Seraphyl, 1252-ben Serefyl néven említtetik (KritJ. 182, 184, 170, 305). 1236: Serafin poroszló (KritJ. 187); 1253-ban a karosai Étre várjobbágy fia Seraphin (KritJ. 307); 1252: Serefyl (HazOkm. VI, 63); 1282: Gömör megyében Serephen (Haz Okm. VIII, 226); 1295: Turóc megyében Seraphil (Haz Okm. VII, 354); 1308: Seraphinus pozsonyi prépost (Veszp Reg. 30); sokszor az ÁVO., Cod Dipl., Haz Okm. és Anjou Okm. köteteiben, 1326: Serefel (Sztáray Okl. I, 54); 1355: Serephel (Kállay Lt. II, 31), 1306/ 1307: „comes Ladyslaus Seraphyni de Bagana filius" (HORVÁTH ÁRPÁD, Okt. Jegyz. 129); 1413: Seraphyn deák (Zich­yOkm. VI, 248); 1421: Seraphin birtokos a Szabolcs megyei Szakolyban (ZichyOkm. VIII, 46); 1528-ban Szerafin garamszentbenedeki pap (PodmaniczkyOkl. H, 402); 1532-ben Mindszenti Seraphin ügyvéd Drágfi Gáspár ügyében tiltakozik (PETRI, Szilágy vm. mon. II, 369); a XVII. század közepén élt Rá­polthy Seraphin (PETRI i. m. IV, 29; MNy. XXXV, 326). Ma is van, de igen ritkán. — A keresztnévből természetesen vezetéknév is válhatott: 1455: „Matheum Seraphyn" jobbágy a Krasznabéliek és Királydaróc közt fekvő Géresen (Csáky Okl. I, 401­); 1514: Seraffyn János tótprónai nemes (HazOkm. V, 412, 415); 1535-ben kap címeres levelet egy felvidéki Szerafin (KEMPELEN X, 155) és 1705-ben — belényesi előnévvel — egy erdélyi Seraphin család (i. m. IX, 327); a múlt század derekán Serafin Sándor (való­színűleg oláh családból) városi tanácsos Hátszeget?; 1926-ban Serafin Margit bölcsész­doktor a budapesti egyetemen; 1950-ben Szerafin Sándor kaposszegedi nagygazdát elítélte a pécsi munkásbíróság (Szabad Nép április 27.). A Borsod megyében lakó Szerafi Péter 1612-ben kapott nemességet (KEMPELEN X. 155, vagy elvonás a Serafin-ból, vagy — kevésbé hihetően — Ser­a­­­fi). Szláv képzővel: Szerafics Károly sztahanovista bolyhozó, DISz-titkár a Kistextben (Szabad Nép 1950. október 31.). Amint a Szerafin keresztnévből Szerafin vezetéknév lett, úgy lett a név Sára rövidüléséből Séra vezetéknév (vö. 1602: Vajda Séra farcádi lófő: SzékOkl. V. 308). A névrövidülés a régiségben közönséges jelenség: Benedek ,­ Bene, Bonaventura , Bona, Barrabás Barra, Kelemen Kele stb. Dalma. A múlt század második felében jelentkező és terjedő női keresztnév. Ma is van még, de ritkul. (Például a józsefvárosi születési anyakönyvben 1945 óta nem fordul elő.) Magyar irodalmi névadás szülötte. Hangtestét Vörösmartytól kapta. A Zalán Futása VH. és VIII. énekében talál­kozunk vele Kadosa emberei között: Ámos, Ipar és Dalma (ez utóbbi jelzői: rémítő, vitézlő és rettentő). Úgy látszik, a költő megszerette e nevet, mert az esztendővel később, 1826-ban írt Tündér­völgyben Dalma ősz bajnok, akinek leányáért, a szép tevéért küzd Csaba, sőt még később is, az 1830-ból való Magyarvár című töredékben is szerepelteti: itt a harcos Orod nagylelkű fiának a neve Dalma (mindkettő először 1833-ban, munkái III. kötetében került nyilvánosság elé). — Vörösmarty után Petőfinél és Vajda Péter­ van az, hogy középkori misekönyveinkben, naptárainkban és okmányaink időmeghatá­rozásaiban e név nem szerepel (RADÓ, Libri liturgici, KNAUZ, Kortan 266). A Seraphinus név a magyar középkor elején gyakori nem szent nevek közé tartozik, amilyen az 1146-ban együtt előforduló Gherubinus és Melchisedech is. (Kritt. 25.)

Next