Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.

Bónis György: Régi magyar esküminták

keth, Bayossokath, hazegethewth, zenthegyhazthewreoth, felhyteon waloth, es ky orzagh vezedelemre paganoknak segychegewel, a wagy thanachawal wolt, az lewel keo­theeketh az pecheth­ lykazthokath, es kyk ezekkel elnenek, es myndeneketh azokoth kyk wrwnk layos kyralnak es orzagnak es zenth­koronayanak ellene, es vezedelemre theorekedewk volnanak, ygazan megh mondod, megh newezed es ky adod, es megh nem thagadod es yregyssegben, avagy gywlelsegben, senkyth elnem wezthez, es ygazath nem hamysytaz, es hamysath nem ygazytaz, ezeked megh nem hayod, sem kedweerth, sem adomanyert, sem gywled­segerth, sem felelemerth, sem Barathsegerth, [ !] semyerth­ys, es my bezed kezethettek lenne, azth tydkon tarthod, es ok nekewl senkynek megh nem yelenthed megh sem mondod, Isten theked wgy segylen es zenth kerezth. Vienna 21 februáris Anno 1565. FORMA IVRAMENTI TEMPORE HVIVS LVDOVICI REGIS FACTI ET PRAESTITI, IN LINGVA VNGARICA. (CJ 1584. 68—9.) ISTEN teged vgy segellyen, Szűz Maria melleted te veg napodon ízent fiánac előtte vgy tamadgyon, ISTENNEC mind ízenti te erted vgy imadgyanae, ISTEN telte te vég napodon meltan neked vgy meltoztatassék, szörnyű halal­lal vgy ne vesz el, főid tetemedet vgy fogadgya halva, harmad napon vgy ki ne vesse, ISTEN szerint te vég napodon vgy lathasad, őrőe pokolban vgy ne temetessel, es magul magod vgy ne szakadgyon, hogy Vrunknae Lajos királnak es szent Koronaianac való hiuseg tartatodra, minden oruot, tolvajt, gyilkost, kaezert, ember étetőket, biesoket, bajorokat, ház égetőket, szentegyhaz tőrö­ket, fél hiten valót, es ki Orszag veszedelmére, poganoknac legetseggel, avagy tanaehal volt, ál level költőket, al­pechet likaztokat, es kic ezekcel élnenec, es mindeneket azokat, kic vrunc Lajos kiralnac es Orszaganac, es szent Koro­naianac ellene es verzedelmére törekedőc volnanac, igazan meg mondod, meg nevezed, es ki adod, es meg nem tagadod, es irigys­égben avagy gyűlölt ég­ben senkit el nem vesztesz, es igazat nem hamissitasz, es hamisat nem igazitasz. Ezeket meg nem hagyod sem kedvért, sem adomanért, sem gyűlöls­égért, sem félelemért, sem baratságért, semmiert is. Es a­ mi beszed közöttetek lenne, ezt titkon tartod, es oknekul senkinek meg nem jelented, meg sem mondod, ISTEN teged úgy segéd­en, es ez ízent kereszt. Finis Ludovici Regis Decreti." A Corpus Juris 1696-i kiadásában (II, 59) a következő lényegesebb módo­sításokkal jelent meg a szöveg: „imadgyanae" h. „imádkozzanak"; „meltoz­tatasséc" h. „méltóztassék"; „szenint" h. „szinét"; „meg nevezed, és ki adod" hiányoznak; „irigységben" h. „irigységbúl"; „gyülölségben" h. ,,gyűlölségbűl"; „meg nem hagyod" h. „által nem hágod"; „ezt" h. „azt". 2. Hia ez az esküminta hiteles, akkor az első magyar jogi nyelvemlékkel­­ állunk szemben. De elfogadhatjuk-e a XVI. századi bécsi másoló tanúságát a XIV. századra nézve? Támogatják-e tartalmi jegyek a Nagy Lajos korára való keltezést? Ennek a kérdésnek a megoldásához azt kell mindenekelőtt tisztáz­nunk, hogy milyen esküről van itt szó. A bécsi másoló (és mintája?) tévedett a címfeliratban. Az esküminta nem tanácsosi vagy bírói eskü, s ezt maga is láthatta volna, ha összehasonlítja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék