Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.
Kovács Ferenc: Régi magyar esküminták
Az eskü harmadik és a magyaroknál legtovább fennmaradt formája a földre való esküvés, az úgynevezett „föld-eskü", amelynek lényege szintén az elemek kultikus tiszteletén alapszik. Ide tartozik a földátadás (föld-, fű-, víz motívum a honfoglalásnál), az ezzel kapcsolatos különféle szertartások az Árpád-kor elején, de a későbbi korban is. A földbirtok-adományozási iktatásnál (donationalis statutio) például az iktató (homo regius) kézen fogva vezette be az adományozottat néhány lépésnyire a birtokába, földet adott a kezébe (l. pl. egy 1295-i adományozási iktatás leírásából: ,,. . . ad faciem terrae accedentes assignationi interfuimus", CD. VI/1, 367). IPOLYI a pogánykori földkultusz maradványát látja a koronázás alkalmával átnyújtott „pomum aureum"-ban is, különösen azért, mert abba földet is tettek (i. m. 210). A föld kultikus tiszteletét különösen a határjárásoknál alkalmazott földeskü és a vele kapcsolatos szertartások őrizték meg. A határjárásokról, jelesen az első országhatár kijelöléséről Anonymusnál is olvashatunk: ,.. . . missus est Borsu . . . versus terrarum Polonorum, qui confinia regni conspiceret. . ." (SRH. 58); „Constituerunt, ut meta regni ducis Árpad esset in porta Mezesina . . . clausuram magnam de arboribus per confinium regni fecerunt" (uo. 64); ... . . constituerunt termines regni Hungarorum usque ad Boronam et usque ad Saruuar . . ." (uo. 79.; a kiemelések tőlem). Egy ilyen határjárásnál alkalmazott szertartást és eskümintát megőrzött a Corpus Juris egy korábbi kiadása is. Az ott említett „seria terribilis [!] iuramenti forma" is régi szokás maradványaként dívott az Árpád-korban: „iam ab olim in Regno Ungariae ad inventa est observata" (Corp. Jur. Hung. 1769. Prax. Crim. 205). A ceremonia maga: „In metarum reambulationibus & rectificationibus, ille qui ex iudiciaria deliberatione iuramentum praestabit in foveam vei scrobem in facie terrae litigiosae effossam, ad umbilicum usque descendere & defedi, ac detecto capite, ac iudipes terram in manum dextram accipiendo, & super verticem capitis sui tenendo, iurare consuevit, iuxta modum & ordinem eidem per iudicem praescriptum in hoc forma: [Következik az esküminta] . . . Et si iuramentum hoc per me falsum & dolose esset depositum, haec terrame absorbeat, nec mihi aut haeredibus, ac successoribus meis & incolis huius possessionis meae utilis & fructuosa fieri possit, sed pro fructibus utilitatibus, spinas tribulos germinet. .." (I. m. 204.) A földeskü ősi rítusához szigorúan ragaszkodtak: „Hoc igitur iuramentum per principalem personam, hoc quo dictum est modo et ordine, non a liter deposito coniuratores illius principalis personae, absque descensione in scrobem, foveamque in ipsa terra litigiosa effossam, non discalceati, sed solitis eorum indumentis salvis, more solito prout alias incertere soliti sunt, vesiti, terram litigiosam manu dextra tangentes iuramentum penes personam Principalem praestare debebunt." (I. m. 204; a kiemelések tőlem.) A föld igazsága, haragja, hatalma — az igazságtalanság megbosszulására — ismert motívuma mind a magyar, mind más népek pogánykori kultuszának, aminek maradványa ma is él: a föld nyeljen el, emésszen el, itt süllyedjek el stb. kifejezésekben. A földre történő eskü motívuma megtalálható a német néphitben is. A hamis eskü következménye ott is: a föld elnyeli: „Bei einem falschen Schwar tut sich die Erde auf und verschlingt den Verbrecher." (EBERHARD V. KÜNSSBERG, Rechtliche Volkskuncte. Halle :Saale, 1936. 19). KÜNSSBERG feljegyez egy esetet, ahol a fa hovatartozása volt