Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.

Szilágyi Ferenc: Rengeteg

ismer a rengeteg­ re, de ezek legtöbbje nincs összefüggésben az 'erdő'-vel: a Tata vidéki rengetegen 'nagyon' adaton kívül Hajdú, Bihar és Békés megyéből ismerjük a rengeteg sok, rengeteg nagy kapcsolatokat, továbbá a rengeteg épület 'nagy épület'-szerű kifejezéseket, de ,,a rengeteg erdő Tiszántúl nem ismeretes" (vö. i. m. 9). Néhány göcseji adatban is hasonló ('nagy', 'temérdek') jelentésben szerepel a szó. A Székelyföldön kívül egyedül az Ormányságból ismer PAIS olyan adatot, amelyben a 'nagy' és 'sok' jelentés mellett 'erdő' jelentésben is előfordul a rengeteg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1876-ból származó Tata vidéki adat kivételével dunán­ és tiszántúli adataink a közelmúltban kerültek lejegyzésre, a XX. századi nyelvállapotot tükrözik. Csokonai nyelvére és korára nézve tehát nincs feltétlen bizonyító értékük. — PAIS adatai alapján teljes bizonyossággal csak annyit mondhatunk, hogy Csokonai — idézett munkái írásakor — BARÓTI SZABÓ szótárából ismerhette a ,,Rengeteg­ (nagy, sűrű, roppant) erdő" kifejezést. A rengeteg Somogy(ság) tehát 'nagy, sűrű, roppant' Somogy(ság)ot (is) jelenthetett nála. Feltűnő azonban legelső, 1798-ból való adata, amelyben — Kisfaludy előtt már !­­— főnévként, önállóan hasz­nálja a rengeteg­et. Csokonai rengeteg­ének bizonyosabb forrásait és magyarázatát keresve, a Nagyszótár cédulaanyagában néhány újabb meglepő adatra bukkantam: az eddigieknél részben korábbiakra, s olyanokra, amelyek a székely nyelv­járásterü­leten túlra mutatnak. 2. A Nagyszótár adatai szerint Illei Jáno­snál már 1766-ban elő­fordul a szó, mégpedig továbbképzett alakban: „Vagy a' sik mezőknek vadás­­­sza térségit,­­ Bakonyi erdőknek vagy rengetegségit" (Böltseségnek Vigasztalá­sáról. Kassa, 1766. 247). Már SzD.-nál is megvan, 1784-ben: „Vadon: — . . .rengeteg, kietlen p. v. erdő" (92); eddig csak SzD.2-ből ismertük. 1788-ban folyó szövegben fordul elő, Trenk Frigyes németből fordított életrajzában (Báró Trenk Fridrik­ emlékezetre méltó életének históriája. H. n., 1788.): „egy rengeteg erdőn ötöd-fél mért­földet [mentünk]" (I. 146); ugyane munkában megvan továbbképzett alakja is: „A­' Monjoyei Grófságnak renge­teges erdejébe mennek farkast vadászni" (II, 233). Baróti Szabónál meg­van 1794-ben a Paraszti Majorságban is: ,,a' Tölgy, a' rengeteg erdőn Széllyes araszra hasadt" (206). Ugyanezen évből van egy másik adatunk is a szóra: Harsányi Sámuel Arnaud-fordításában képzett alakban fordul elő: „minden felöl rengeteges hegyekkel lévén körül véve. . . tolvajok barlangjához hasonlított [egy régi épület]" (Érzékeny Mesék. Sopron, 1794. 57). A következő évből Csernátoni Sámuel munkájából idézhetjük: „Északi tartományok­ rengeteg erdei­k­b­e­n . . . laktanak [a méhek]" (Az emberi ért. Kolozsvár, 1795. 267). Ugyanebből az évből van másik adatunk is: TAKÁTS RAFAEL Toldalékában ez áll: ,,Rengeteg nagy sűrő roppant erdő." 1799-ben GYAR­MATHI SÁMUELnél két helyen is előfordul az Affinitás nyelvtani példái között: „Rengeteg. Silua horrida, imenta" (4); „Rengeteg erdő. Horrenda sylva" (165). Bessenyei György is élt a szóval, 1801-ben írt versében a rengeteg­­ség képzős alakját találjuk: „Te vagy hát az ország, nem kietlensége,­­ Pusztája, mezeje vagy rengetegsége" (Term. iil.: RMK. VII, 236). Az 1801 utáni adatoknak kisebb a jelentőségük, hiszen Kisfaludy párat­lanul népszerű Himfyje szerte vitte a szót az országban. Lássuk mégis ez időből is a fontosabbakat. 1803-ban megvan a névtelen Kisfaludy-utánzó verses munkájában: „Illy kínomban kisétálok­­ A' vad rengetegekbe" (A szerelem gyöt­relmei. Pest, 1803. 121). Fazekas Mihály 1804-ben írt Lúdas Matyijának 1815-i

Next