Magyar Nyelv – 59. évfolyam – 1963.
Kubínyi László: Miért Bor a neve annak a vitéznek?
MACHEK, Et al. 143; MACHEK e szavakat egy középfelnémet *gralle szóból magyarázza.., amit én forrásaimban nem találok; az átvétel a csehben legalább a XI. század folyamán történhetett, később már semmi esetre sem). A középfelnémet szó eredete ismeretlen. Megemlítem, hogy mindkét szláv nyelvben a német, 11 helyén palatalist található (a cseh hrále ugyanis csak egy régebbi *grát-a-ból való lehet). Ez a német közép Z hang helyettesítése, amire különben a szláv nyelvekben számtalan példa van (vö. erre MOLLAY: Pais-Eml. 667). A magyar szó végső lye je, amely a XVI. század elejétől kezdve következetesen jelentkezik, magyarázható a fenti módon is. De az is lehetséges, hogy már a magyarban alakult egy grere Z-ből, amelyben az Z a német közép Z-nek a másik hanghelyettesítési lehetőségét képviseli (erre vö. BENKŐ, LyTört, 42 kk.). KNIEZSA ISTVÁN Miért Bor a neve annak a vitéznek? Erre az alig érdemes kérdésre csak maga Arany János tudna — ha tudna — felelni. Az igaz: a Bor szép, rövid, versbe alkalmas szó. Hangjai fonetikai értelemben is zengenek. Ami a megfelelő köznév jelentését illeti: a vele jelölt dolog nem mindig a vidámság jelképe és eszköze, hanem néha a komor ünnepélyességé. A köznévnek ez utóbb említett hangulatát öröki — ha valóban örököl valamit tőle — a költeménybeli tulajdonnév, s maga a rövid, mély hangtest sietve áll ez alkalmi hangulatkeltés rendelkezésére. Egyébként, hogy Arany kedvelhette e névnek fonetikai alkatát, arra Both bajnok hasonló hangzású neve is mutat. Érdemes megjegyeznünk, hogy a „Both bajnok özvegye" majdnem kortársa a „Bor vitéz"-nek: ez 1855-ben, amaz meg 1856-ban keletkezett. Mindezzel még nem feleltünk a föltett kérdésre. Nem is tudunk. De megemlíthetünk két körülményt, amelyek talán hozzájárulhattak ahhoz, hogy költeménye megalkotásakor Arany ezt a nevet választotta. Az egyik körülmény ez: A Bor személynév használatos volt a régi magyar nyelvben, s a nyelvemlékeinket jól ismerő Arany (vö. utóbb FERENCZY GÉZA, Nyr. LXXXIR 399—40) esetleg találkozhatott vele. (Azoknak a nyelvemlékeknek az e célból való végigböngészésére, melyekhez már Arany idejében is hozzá lehetett férni, nem vállalkoztam.) Csak mellesleg említem itt meg: az EtSz. elválasztja Bor alakú, korai személyneveinket a török eredetű bor közszótól, de hogy erre nicsen ok, az már megbizonyosodott (PRIS: MNy. XVIII, 98; TERESTYÉNI: MNyTK. 59. sz. 48). A másik, a fontosabbik körülmény a következő: „Skót és angol hatás Arany János balladáiban" című tanulmányában ELEK OSZKÁR megállapította a „Bor vitéz"-ről szólva, „hogy egy angol anthologiának egyik költeménye is megtermékenyítette Arany képzeletét. A ma már egészen elfeledett XVIII. századi költőnőnek, Anna Laetitia Barbauldnak Edwin and Etherinde-je erősen hatott Arany Jánosra" (Irodalomtörténet I, 513). Az antológiára valószínűleg Ács Zsigmond, a nagykőrösi tanár-kolléga hívta fel Arany figyelmét. Ács 1851-től 1854-ig tanított Nagykőrösön; a „Bor vitéz" 1855-ben született. Az a szerep, amely Barbauld balladájában Edwin-nek jut, megfelel a Bor vitézének. Szinte lehetetlen, hogy Arany — jól ismervén az angol nyelvet és jártas lévén az angol irodalomban — ne vette volna észre az Edwin név összetétel voltát, hiszen nyilván többwin végű, sőt Win- kezdetű személynévvel találkozott. Következik ez Arany műveltségének nemcsak angol, hanem német vonatkozású elemeiből is. Ha ez így van, akkor pedig az is szinte lehetetlen, hogy ez a — különállónak helyesen sejtett — win elem Arany angol nyelvtudatában ne azonosult volna a 'bor' jelentésű wine szóval, vagy legalábbis ne asszociálta volna azt. Persze Arany nem tudta — aminthogy nem is tudhatta — az Edwin név elemeinek eredetét. E név előzménye az angolszász Eadwine. Előtagjának megfelel az ószász őd