Magyar Nyelv – 59. évfolyam – 1963.

Benkő László: Az és (s) kötőszó funkciója

nambouc magyar megfelelőjének a Berzeny-nek betoldása, s így jóval meg­előzte az első nyomtatott betűrendes szótárt. 5. A szótár keletkezésének idejét vizsgálva, a források megállapítása alapján valószínűvé tehetjük, hogy Dombi szótárának zömét 1804 után és 1823 előtt készíthette el, de munkáját csiszolgatta még 1823, sőt 1835 után is. Az írásnak Dombi más, fiatalabb kori kézírásával való összevetése is valószí­nűvé teszi, hogy az 1800-as évek első tizedében kezdte el munkáját. Mi ösztökélhette Dombit ennek az ezer hasábos munkának elkezdésére? Nem valamelyik utazása-e? Hogy Párizst megjárta, arról saját szavai szólnak: ,,Párisban volt gyönyörűségem 1807-benn a Seine patján [ !] a' Heid-világánál némely ott lakó felvidúlt [ !] Magyaroktúl, sőtt a' Magyar Daliba szeretett Francziáktól danolni hallani Csokonaynak a' Csikó bőrös Kulatshoz irtt Énekét, a' mi azólta többször is megesett" (Domby Márton: Csokonay V. Mihály élete. Pest, 1817. 59). Miért szakadt meg a kézirat? Hallgatnak erről a sárguló lapok. Arra sem adnak pontos választ, hogy hány esztendő telhetett el addig, amíg a fiatalos, határozott vonásokkal kezdett szótár első lapjára remegő kézzel jegyezte fel az aggastyán: ,,Elzen Frantzia Lexicont elkezdtem de véghez nem vihettem Dombi Márton­ak." Megtudunk-e valaha is többet a szótáríró Dombiról? VÉRTES O. AUGUSZTA Az és (s) kötőszó funkciója És (s) kötőszavunk használatáról az Értelmező Szótár II. kötete nyújt összefoglaló, megbízható tájékoztatást. Van azonban e kötőszónak néhány olyan szintaktikai felhasználása, amely még tisztázásra vár. A stilisztikai funk­ció finom szálakból összesűrűsödött rengetegében pedig még alig-alig találunk járható utakat vagy akárcsak eligazító, jelző táblákat. I. 1. KLEMM ANTAL (TörtMondt. 412 — 3) szerint ,,az és meg az S között csak jó hangzásbeli különbség van a régi nyelvben s a mai be­szédben, de a mai irodalmi nyelvben jelentésbeli különbség is: az és helyett jóhangzás kedvéért az s alakot lehet használni, de ezt amaz nem helyettesítheti, mert az és egynemű tagokat köt össze, az s pedig az előzmény­hez némi önállósággal csatlakozó új tagot. Érezte, hogy itt nem maradhat s egy idő múlva hazament és lefeküdt." KLEMMnek ez a kissé homályba burkolt tétele (nem világos, hogy mit ért ,,egynemű tagokon", még kevésbé, hogy milyen ,,az előzményekhez némi önállósággal csatlakozó új tag") bővebb ki­fejtést nyer HORVÁTH JÁNOsnál (MNy. VII, 66; erre a cikkre alapul egyébként KLEMM megjegyzése is). HORVÁTH szerint az és, s közötti különbség ,,bizonyos, hogy megvan, ha a beszélt nyelvben nem is, az irodalmiban igen. Ha egy mondat így kezdődik — írja tovább idézett cikkében — »Érezte, hogy itt nem maradhat és . . . « — akkor az és után azt várom, hogy még azonkívül mit érzett? Mert az és oly beszéd-darabokat köt össze, melyek mondatbeli szerepe egynemű és egyen-

Next