Magyar Nyelv – 67. évfolyam – 1971.
Kiss Jenő: Szóképzés és etimológia - Kiss Jenő: Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről
egy példát említhetünk. (PAULA PALMEOS levélbeli közlése alapján tudok a műről, de, sajnos, nem állt módomban elolvasni. A szerzője: VALVE PALMA tallinni, a dolgozat kandidátusi disszertációként készült, de nyomtatásban tudomásom szerint még nem jelent meg. Címe: 3ByK0H300pa3HTejibHbie rjiarojibi B 3CT0HCK0M JiHTGpaTypHOM H3bii.e. 1967.) További, a tudománytörténetinél is fontosabb és súlyosabb gátló körülmény, hogy az onomatopoetikus szavak etimológiai vizsgálatában nincsenek garanciális fogódzóink, amelyek szófejtéseink hitelét kétségtelen bizonyossággá erősíthetnék. Ennek természetes következménye az a szkepszis, amely az onomatopoetika etimológiai vizsgálatát mindenütt kíséri. Igaz tehát a helyzetfölmérés és egyben jogos a panasz, amely a belső szóteremtéssel foglalkozó kutatók részéről nálunk is, másutt is elhangzik. Ezek „összefoglalásaként" — mellőzve látványos idézetek fölsorakoztatását — hadd idézzem LAKÓ GYÖRGY lakonikus, de sokat mondó s igaz szavait: „Mint minden etimológiai szótár írójának, nekünk is sok fejtörést okoztak a hangutánzó és hangfestő szavak" (MSzFgrE. 16; vö. még: BENKŐ: MNY. L. 256; AHTI RYTKÖNEN: Vir. 1935: 101; MATTI PALM: Vir. 1966: 382; stb.). A TESz. jelentősége belső keletkezésű szavaink etimológiai vizsgálatának történetében vitathatatlanul igen nagy. Monografikus előtanulmányok nélkül, eddig nem értékesített, az onomatopoetikus szavak eredetvizsgálata szempontjából azonban alapvetően fontos forrásanyag bevonásával (NSz., ÚMTsz., NyAtl.) több tucat belső keletkezésű szó eredetmagyarázatát adja (BENKŐ, MNy. LVIII, 279), s kialakítja azokat a fogódzókat, amelyekkel onomatopoetikus szavak etimológiai vizsgálatakor dolgoznunk kell. A TESz, amelynek természetesen vállalnia kellett minden áttörés szükségszerű velejáróját, a tévedések nagyobb fokú kockázatát, egy, a belső keletkezésű szavak eredetvizsgálatának módszertanával foglalkozó tanulmányt természetszerűleg nem tesz fölöslegessé. Sőt: a TESz. teszi lehetővé ennek megírását. Belső keletkezésű szavaink nagy száma, az idevágó részletkutatások hiánya, a TESz. megjelenése stb. mindamellett szól, hogy a szófejtés ezen elhanyagolt területét módszeresebben és intenzívebben műveljük. Dolgozatommal ehhez kívánok hozzájárulni. A mondottak legyenek magyarázata s egyúttal mentsége is a jelen közleménynek. 2. Az etimológia, amelyben „minden benne van" (PAIS: I. OK. VII, 21), sokban függvénye azon fogódzók fejlettségének, amelyekkel dolgozik, így természetesen a szóképzés eredményeinek is. Az etimológia és a szóképzés ugyanis összefügg. Az, aki etimológiával foglalkozik, lépten-nyomon képzős alakulatokba ütközhet, amelyeket meg kell magyaráznia, mert anélkül a vizsgált szó eredetmagyarázata nem teljes. De fordítva is: aki képzőkkel foglalkozik — akár leíró, akár történeti szempontból —, a tő és a képző elkülönítésével már egyfajta szófejtési műveletet végez. A magyar nyelvtudományban az etimológiai kutatások BUDENZ óta magas színvonalúak voltak. A képzők vizsgálatáról ugyanez nem mondható el. Nem véletlen, hogy SIMONYI TMNy.-a, amely más-más korból és területről származó adatokat állít egymás mellé, a közelmúltban is gyakorta visszatérő argumentum volt etimológiák képzéstani indokaiban. A képző vizsgálat újabban azonban örvendetesen föllendülőben van, s e ténytől sokat várhat a szófejtés is. Főleg a nyelvjárási képzőmonográfiák jelenthetnek nagy segítséget az etimológiának, éspedig elsősorban azon a területen, ahol az etimológia leghátrább van: az onomatopoetikus szavak vizsgálatában.