Magyar Nyelv – 71. évfolyam – 1975.

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai borféleségek terminológiája

.,It kezdetic Oryas pphetanac kanum"; JordK. 615: „Az ünnep nap el kezdetyk vala"; Pázm: Préd. 186: „Fején kezdetik a halnak küszködése" (NySz.). A ké­sőbbiek során, a XVIII. században itt is próbálkoznak az egyszerű­­ik formáns­sal: Bethl: Élet. 266: „hogy tavaszodni kezdék"; Mik. MulN. 247: „K. beszédbe erede vele és tudakozódni kezdék" (NySz.). A NySz.-ban nincs rá adat, s talán ezért nem veszi fel a TESz. sem a kezdődik változatot, amely végső megoldás­ként kínálkozott a passzívum helyett a történés kifejezésére. Én a XVI. szá­zadból idézhetek rá példát: 1581: „16 nap van Marciusnak kezdedet betegsége" (SoprLev. 88.). 10. Összefoglalva tehát: A régen elég gyakori intranzitív alapszó +­­atik, -tátik szenvedő képzős igestruktúrákból arra következtettünk, hogy nyelvünk a történést kifejező mediális igéket formai kitevővel is igyekezett elkülöníteni az aktív, cselekvő igéktől. Erre eleinte (talán latin hatásra is) a szenvedő ige képzőjét, később inkább a puszta -ik elemet használta. Ezeken kívül az -ít , -ul, -ül, illetve az -szt : -d műveltető , causatív képzőkkel való rendszerszerű szembenállásban másodlagos ráértéssel az -ul, -ül megerősíthette, a -d képző pedig elnyerhette medialitást kifejező funkcióját. A régi nyelvi és a mai nyelv­járási kelletik alakot úgy értékeljük, mint e folyamatba tartozó elemet, képző­jének tehát semmiféle passzív szerepet nem tulajdonítunk, azt csupán az ige elvont történést kifejező, személytelen jellegének kiemelésére szolgáló végző­désnek tartjuk. Érdekessége, hogy a régi passzívumok közül egyedül ez maradt meg nyelvtörténetünk teljes folyamán: a Jókai-kódextől kezdve a XVIII. század végi irodalmi írásbeliségen át napjaink nyelvjárásaiig. A passzívum helyett jelentkező kellik a szintén tájnyelvi kék alakban él tovább. Mai köz­nyelvünk azonban csak a puszta kell igét használja. E. ABAFFY ERZSÉBET A tokaj-hegyaljai borféleségek terminológiája* A Tokaj-Hegyalja szűrt, természetes borai így következtek egymás után: bor (ordinárium, közönséges) —*• főbor (szamorodni, termés bor) —• legfőbb bor (eszencia, nektár, borlényeg). Ez az a gerinc, melyre valamennyi borféleség fel­fűzhető, még akkor is, ha valami — ma már nehezen megállapítható — ok miatt belső fejlődésű vagy kölcsönszót kapott is egyik vagy másik fajtája. 4. A csinált borok. — A) a) A­szú szőlőbor, aszúbor, aszú. Az elvonás rendkívül lassan következett be, hogy ezt pontosan érzé­kelni lehessen, az adatokat elválasztom egymástól. Aszúszőlőbor, 1576 (1590): ,,Aszszu szóló Bor" (a Bor-t az eredeti­ben ~ helyettesíti. SZIKSZF. 54. Mivel Szikszai Fabriczius 1576-ban meghalt, ezért halála évét tekinthetjük a kézirat keletkezési évének; 1. még TESz.); 1632: „ . . . aszú zeőleő bora egy altalagh . . ." (Tarcal: Makkai L. i. m. 236); 1640: „Dobainak egy palack aszuszőlő bornál több nincsen ..." (Szilágyi L. i. m. 64); 1686: „Obrister Timnek Kassai Comendantnak egy általag Aszú szőlő Bort" (Adalékok 1896. 328); 1696: „Két átalag aszú Szőlő Bort" (Adalékok 1898. 217); 1697: „ . . . lett abból Aszú Szőlő Borunk Huszon­nyolcad f­él Általaggal" (Sátoraljaújhely: Adalékok 1898. 282). 1699. „Harmadévi két általag Aszú szőlő Bort attam ell. Ladomérszky urk fl. 153" (Adalékok 1898. *L. MNy. LXXI, 299-308.

Next