Magyar Nyelv – 74. évfolyam – 1978.
Szó- és szólásmagyarázatok - 2
Szó - és szólásmagyarázatok 211 szerére, ezen belül a magánhangzó-kvantitás megjelölésének szándékára. Az Érdyk kézirata más vonatkozásban is fontos támpont. BENKŐ idézett tanulmányában nagy jelentőséget tulajdonít a kéziratok külső alakjának, leírási módjának. Mint írja: „Már konkrétabb fogódzót is ad számunkra emlékeink külső képe, leírásának módja, írásuk tisztasága folyamatossága, a szövegalkotó,fordító megformálással, áttétellel kapcsolatos küzdelmenek nyomtalansága nem vall első kézből való, fordítási fogalmazványra, hanem másodlagos leírásra. Ezt eléggé jól meg lehet állapítani, ha ránk maradt szövegeink külalakját egybevetjük olyan szerzői fogalmazványok leírásmódjával, mint amilyen, mondjuk, a BlikK.-é." (I. m. 137.) Az Érdy K. kéziratát tekintve: az író számos betű- és szöveg javítása jól rávilágít a tartalmában és nyelvében egységes mű alkotásának szándékára. Az Érdy K.-hez hasonlóan a JordK. nyomtatott szövege sem megbízható. Ugyanakkor a JordK. kézirata is azt mutatja, hogy a benne fellelhető javítások szintén alapot nyújthatnak bizonyos kérdések tisztázásához. A két kódex nyelvi tényeinek, összefüggéseinek pontos feltárásához szükség volna a kódexek kritikai kiadására, megjelölve azokban az íráshibákat és a javításokat is, úgy, ahogyan azt MÉSZÖLY GEDEON is tette a Bécsi Codex kiadásában (Új Nyelvemléktár). DIENES ERZSÉBET SZÓ- ÉS SZÓLÁSMAGYARÁZATOK Tábit—tabin. E két régi kelmenévvel valamilyen habos selyemanyagot jelöltek. A tábit főbb szótörténeti adatai: 1503: „Athlacz. Thabyth" (OklSz.); 1509: „Tres tunieas vnam de thabyth aliam de ehemeleth" (OklSz.); 1516: „zewld Thabyd zoknya" (Nyelveml. 205); 1561: „Egy szederes tabit szoknya" (Radv. Csal. II, 16); 1566: „Tabit legyen es ugyan szép tafotta inneplő ruha" (Helt. Mes. 452, NySz.); 1582: „Egy vont arany tabit szoknya" (Károkl. III, 429); 1595: „Két csinálatlan szoknya, egyik tabit fejér dufla tafota" (Nyr. XLIII, 84); 1708: „Tábit: Sericum undulatum" (PP.); 1763: „Tábit: gewasserter Leidenzeug" (ADÁMI, Wb. 75: NSz.); 1784: „teve-szőrből való habos posztómatéria, tábit" (SzD. 84). Faludinál tábat változata is van, vö. 1786: „Velencei tábat" (Fal. Jegyz. 936: NySz.). Egy Hont vm.-ből feljegyzett adatban, szlovák nyelvű szövegben: 1735: „szukna tabitova" ['tábit szoknya'] (Nyr. XLIII, 84). CzF.-nál még szerepel, de „elavult idegen szó" megjegyzéssel. Jelentése 'taftféle habos selyem', SzD. szerint 'csemelet, habos (azaz: könynyű) posztó is. — A tubin, tubin adatai: 1553: „Vestis una sub rocheto de tubin gramatico" (Nyr. LXIII, 85); 1640 k.: „Arany csipkés tubin szoknya" (uo.); 1657: „Test színű tubin csipke" (Nyr. V, 161); 1748: „Kevély luftiranantója alig fér a nagy fedeles hintóba" (Fal. NA. 144, NySz.). 1749: ,,Tubintot akarok venni, tafotát: ich will tobin nehmen" (KirBesz. 21: NySz.). Szótározva KRESZNERIcsnél van. Jelentése azonos a tábitéval: 'taftféle habos selyem'. A XIX. sz. második felére már elavultnak tekinthető. A tábit etimológiájával foglalkozó szerzők közül SZARVAS (Nyr. V, 207) e kelmenevet az ol. tahi 'habos tafota', WERTNER (Nyr. XLIII, 84) pedig a fr. tabis 'ua.' átvételének tartja. LUMTZER—MELICH (DOLW. 250) viszont a taft szóval azonosítja, s a ném. Taffet, R. tavet (GRIMM, DtWb. XII, 26), dafent (uo. II, 674) 'taft' alakokkal egyezteti. A tubin-t SZARVAS (Nyr. V, 209), majd MELICH (Nyr. XXIV, 401), illetőleg LUMTZER—MELICH (DOLw. 257) egyaránt a ném. R. tabin, tobin 'habos tafota' kelmenévből származtatja. A DOLw. 257 ugyanakkor utal a tábit és tubin esetleges etimológiai összefüggésére is (bár ez utóbbinak eredetével nem foglalkozik). Mindezeket a véleményeltéréseket, a különböző egyeztetések lehetőségét a két szó jellege és egész élettörténete teszi érthetővé. Ezek