Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.
Nagy Ilona: A Jordánszky Kódex fordítástechnikai sajátságairól
nyilvánvaló, s ezért az evangéliumok kiemelt helyet foglalnak el a kódex szerkezetében. Ennek okát két tényezőben látom. Bizonyosra vehető, hogy itt a fordító előtt magyar szöveg is volt (1. KÁROLY: NyK. LVII, 260 — 8), e könyvek átültetése tehát kevesebb nyelvi nehézséggel járt. Korábbi magyar fordítás használatát azonban másutt sem zárhatjuk ki, még ha szövegek híján ezt nem is tudjuk bizonyítani. A latin szöveg pontos követésére egyértelmű magyarázatot ad azonban az evangéliumokhoz írt előszó. Ennek mondanivalója s az evangéliumok fordításmódja teljes összhangban áll egymással. írója kifejti, hogy különös jelentőséget tulajdonít e könyveknek: ,,Az zent Evangeliombeli ygeknek bezedyt kel my nekwnk yrnwnk, bezellenwnk, es ohvarnwnk . . . mynden reghy zent attyaknak tanwfagoknak es regulaoknak elette es felette, mert hwbenne leelettetyk ydweffeghnek mynden eredeti fondamentuma, es gekere, azért meltan mondatyk tell"ef ohtervennek, es wytervennek eele kwtffeye" (349). A fordítás szigorúságát tehát az a dogmatikai felfogás indokolja, amely szerint a Biblia legfontosabb részét az evangéliumok alkotják, szövegüket ezért nem szabad megcsonkítani. A latin szövegnek az evangéliumokban megnyilvánuló tisztelete az előszóban kifejtett felfogás logikus következménye. Ez a szemlélet előreformációs gondolkodásmódra vall, amint az evangéliumi előszót értékelve „A magyar irodalom története" (I, 124) is rámutat. Érvei azonban némi helyesbítést kívánnak. A teljes magyar Biblia óhaja nem szerepel a JordK.-ben. Ez az Erdy Kódex prológusára gondolva kerülhetett ide, az a föltevés azonban, amely az utóbbi előszót a JordK.-szel hozza kapcsolatba (1. WALDAPFEL, ItK. XXXVII, 96 — 9), nincs bebizonyítva. A Jord K. bibliakultusza pedig elsősorban az evangéliumokat, nem az egész Bibliát állítja a hitélet középpontjába. Amint a következőkben kifejtem, ennek a felfogásnak tükrözője a kódex egészének a Vulgatához való viszonya is. A forrásszöveg és fordítás további vizsgálatában arra keresek választ, hogy a két szöveg terjedelemben eltérő helyei jellegükben és előfordulásukban mutatnak-e valamilyen szabályosságot. Részletesebben itt az eltérő terjedelmű szöveghelyeknek is csak azt a csoportját mutatom be, ahol a JordK. rövidebb a Vulgatánál. VoLFtól eltérően azonban elválasztom egymástól az egész könyvek, fejezetek le nem fordításának, valamint a rövidebb egységek különböző módon történő megcsonkításának a kérdését. Az előbbi természetes jelenség a kolostori célokra készült kódexekben, az utóbbi azonban nem, tehát erre érdemes tekintettel lennünk, s ezek a példák alkalmasak a fordítás jellemzésére. Az evangéliumok szövegének összehasonlítását mellőzöm, mert bennük a csonkítás nem jellemző. A többi szövegegység csonkított részeiben fokozati különbségek állapíthatók meg. 1. Az esetek egy csoportjában összefoglaló utalások, tömör tartalmi kivonatok állnak a hiányzó szövegrészek helyén. Ezek a latin nyelvi formától teljesen elszakadva összegzik a főbb tartalmi mozzanatokat. Előfordulásuk arra mutat, hogy az effajta tömörítő részek következetesen olyan helyeken lépnek fel, amelyeken a Biblia ismétlésekben, terjedelmes felsorolásokban, aprólékos részletezésekben bővelkedik, vagy sok kitérővel bonyolítja az eseményeket. A rövidítésnek ez a módszere elsősorban az ótestamentumi könyvekben, valamint az ApCsel. második felében érvényesül. A kódex megoldásait az eredeti szövegrész jellege szerint csoportosítva mutatom be. Ha az átültetésben a tömörítést és annak latin megfelelőjét bővebb szövegösszefüggésben idézem, akkor ezeket a tömörítéseket és azok párhuzamos helyeit dőlt betűvel