Magyar Nyelv – 78. évfolyam – 1982.
Dienes Erzsébet: A Jordánszky kódex eredetéről
codex, Nyr. XXIII, 217-20, 267 — 74, 313-20, 364-7, 400-4, 458-63). WEINSTEIN-HEVESS a szöveghasonlóságoknak — igen helyesen — nem tulajdonított túlzott jelentőséget. Ezt írja: ,,Abból, hogy a szentírási versek a két codexben eggyezők, még nem lehet egész bizonyossággal a nyelv eggyezésére következtetni, mert a bibliafordítások nagyjában eggyeznek eggymással, kivált az olyanok, melyeknél mint kodexeinknél csak 10 év az időbeli különbség" (i. m. 274). — WEINSTEIN-HEVESS a mindkét kódexben fellelhető jellegzetesebb kifejezésekből, illetve nyelvjárási szóhasználatokból vonja le azt a merész következtetést, hogy ,,a JordC. és ÉrdyC. nyelve tökéletesen megeggyezik egymással" (i. m. 319), sőt azt is, hogy ,,az ÉrdyC. írója írta a JordCodexet" (i. m. 274). — WEINSTEIN-HEVESS módszerének alapvető hibája az, hogy nem a két kódex egészének nyelvi anyagát, nyelvjárási sajátosságait vizsgálja, csupán egyes kifejezések megegyezésére építi véleményét. Nem kétséges ugyan, hogy kódexeink mutatnak azonos nyelvjárási sajátosságokat, de nem érthetünk egyet azzal a következtetéssel, hogy ,,. . .ha bebizonyítottuk, hogy nyelvük eggyezik, ezzel eggyszersmind a szerző azonosságát is megállapítottuk" (i.,m. 320). Nyilvánvaló ugyanis, hogy két mű megegyező nyelvi, nyelvjárási sajátosságaiból még nem feltétlenül következik a szerzők azonossága. Mivel pedig WEINSTEIN-HEVESS csupán kiragadott szavakat, kifejezéseket elemez, így a kétségkívül meglevő szóegyezések mellett ő sem figyelt fel a két kódex közötti egyik alapvető nyelvi különbségre, arra ugyanis, hogy a JordK.-et az e-ző, az Érdy K.-et viszont az ö-ző nyelvhasználat jellemzi. Csupán annyit jegyez meg, hogy a JordK. ö-zése „mérsékeltebb" az Érdy K.-énél, ezt a tényt viszont a két kódex megírása között eltelt idővel magyarázza, amely idő alatt szerinte ugyanazon vidéken a korábbinál jobban elterjedhetett az ö-zés. A magyarázat megalapozatlan volta nyilvánvaló. : I WEINSTEIN-HEVESS szól a cikksorozatban a két kódex helyesírási egyezéseiről és eltéréseiről is. Bizonyító adatai azonban egyrészt csekély számúak, másrészt ezek sem tükrözik a két kódex egészében fellelhető általános jelenségeket. A helyesírás, a hangjelölés megegyezéséről írt megállapítások így tévesek, felszínesek vagy hiányosak. A szakirodalomban általánosan ismert megegyezést, a kettőzött magánhangzók használatát is említi a szerző, de már e nyelvi tényhez fűzött magyarázatok — ezeket WEINSTEIN-HEVESS a korabeli cikkekből veszi át — helytelenek (1. DIENES, AZ Érdy-kódex kétbetűs magánhangzói és Suhajda Lajos tanulmánya: Néprégtud. I, 111—24). WEINSTEINHEVESS hibás következtetéseinek forrása az a téves kutatási módszer is, hogy a szerző csupán a nyomtatott szövegekre támaszkodott, s nem vizsgálta meg a két kódex kéziratait. Nem vette tehát észre sem a kézírások közötti szemmel látható különbségeket, sem pedig a kódexek között meglevő helyesírási és jelölési eltéréseket. E két tényező pedig eleve kizárja a KN szerzőségét a Jord K.-et illetően. : A WEINSTEIN-HEVESS lényegesebb megállapításairól, módszertani hibáiról azért volt szükséges részletesebben szólni, mert a későbbi szakcikkek egy része egyetért a tanulmánysorozat megalapozatlan állításaival is. Hasonlóképpen bírálat nélkül fogadták el és tekintették irányt adóaknak SUHAJDA LAJOS véleményeit is (Az Érdy- és Jordánszky-kódex kétbetűs magánhangzói: NYK. XXXI, 85—108, 202—224). SUHAJDA az Érdy K.-ből és,a JordK.-ből rendszertelenül kiragadott, olykor pontatlan adatok alapján, elhibázott kutatási módszerekkel és elavult nyelvtörténeti ismeretekből kiindulva a két kódex kettőzött magánhangzóinak hangértékéről tett hibás meg-