Magyar Nyelv – 80. évfolyam – 1984.
Jakab László: Jókai-kódex. XIV–XV. század
ad hoc módon) lehetővé teszi a lerövidített tő és az -i kicsinyítő képző után álló toldalék magas hangrendű változatának megjelenését is, pl.: 17. a) /ágnes -i- i -j- nek/ /ág -j- i + nek/ *Áginek D D b) Iágnes i -f- nál/* /ág -j- i + nál/ *Áginél D D A -né képzős szavak közül azok, amelyeknek a töve magas hangrendű, természetesen mindig magas hangrendű toldalékokat vesznek fel: elnöknének, Kissnének. Azok viszont, amelyeknek a töve mély (vagy vegyes) hangrendű, ingadozók lesznek: tanárnének/tanárnénak, Nagynének/Nagynénak. Nyilvánvaló, hogy sem a tő, sem a -né képző nem viselheti a [Z)] jegyet (vö. *tanárnek, *elnöknénak). Következésképp az elhasonulás szabálya nem alkalmazható, s így a magas hangrendű toldalékok nem vezethetők le. Harmadszor: VAGO absztrakt magánhangzós elemzését nyelvtörténeti meggondolások is támogatják. A 9. alatti neutralizációs szabály annak a nyelvtörténeti folyamatnak a szinkrón vetülete, amelynek során a veláris 4-ből palatális lett. A diakritikus jegynek és az elhasonulási szabálynak viszont semmilyen történeti analogonja nincsen. Diakritikus jegyek alkalmazására csak olyan esetekben kerülhet sor, amikor természetes fonológiai megoldás nem lehetséges (pl. a lexikai elemeknek különféle nyelvtani nemekhez vagy különféle ragozási osztályokhoz való tartozása nem fejezhető ki más módon). 10. Áttekintve most már az egész vitát, a recenzensnek úgy tűnik, hogy VAGO megoldása a legkövetkezetesebb, a leginkább átgondolt, és a vitás pontokon meggyőzőbb is, mint akár JENSEN, akár PHELPS, akár RINGEN javaslatai (vagy mint az itt nem ismertetett HETIRON, illetve CLEMENTS-féle modellek). A vita persze nem zárult le véglegesen: bármikor előállhat Valaki egy olyan megoldással, amely valóban jobb, mint az eddigiek. Érdeklődéssel várjuk, hogy ez vajon milyen lesz. Egyelőre azonban RÓBERT VAGO verziója látszik ,,az igazinak". SIPTÁR PÉTER Jókai-kódex, XIV—XV. század A nyelvemlék betűhű olvasata és latin megfelelője. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi P. BALÁZS JÁNOS. Akadémiai Kiadó, 1981. Codices Hungarici VIII. 356. A Codices Hungarici sorozatban már másodszor jelenik meg a Jókai-kódex. A sorozat első köteteként még 1942-ben látott napvilágot a nyelvemlék teljes fakszimile kiadása. A most megjelenő könyv pedig a forrás szövegének betűhív nyomtatott változata mellett tartalmazza az eredeti latin szöveget is. A kiadvány P. BALÁZS JÁNOS gondos munkája. A kutatók — noha rendelkezésükre állt a fakszimile kiadvány — jobbára mégis a VOLF GYÖRGY által a Nyelvemléktár VII. kötetében közzétett Szöveget használták. Ebben több hibás olvasat akad, és ez többször téves következtetésekre vezetett. Csak egyetlen példát legyen Szabad említenem. A TESz. munkatársai nyilván forrásunknak a Nyelvemléktárban megjelenő szövegére támaszkodtak, így hivatkoznak például az ingyen címszó alatt a Jókai-kódex egyetlen idevágó adatára: „kejedelmnelkewl ygyen mag[y]an el meny anyjba" (143). Megállapítják, hogy az itt Szereplő igyen funkciója hasonló az ingyen hajdani nyomósító funkciójához. Ezzel is bizonyítják, hogy az ingyen