Magyar Nyelv – 81. évfolyam – 1985.
Szó- és szólásmagyarázatok - 2
14), amely a leírás szerint nem azonos a fent említett hellyel, hanem attól ÉK-re, kb. 1 km távolságban, a Tapolca patak partján feküdt, két vízimalom szomszédságában. A malomépületek ma is állnak: Püspök-malom-nak, illetve Merétei-malom-nak nevezik őket. Adatunk lejegyzésének időpontjában mindkettő posztókészítő kallómalomként működött. A levéltári források szerint a Püspök-malom a régebbi: először 1481-ben említik, 1573-ban pedig már posztót készítenek benne. A győri püspökség tulajdonában levő malmot 1764-ben régi Szűr Kalló-nak nevezik (VemL. A Bakonyi Múzeum történelmi iratgyűjteménye. Tapolcafő községre vonatkozó iratok 1764—1843. XV. 2. c.). Mellette, vele egy zsilipen egy ekkor már kb. száz éves malom, az Uj Kalló (uo.) áll. Tapolcafőn és a határába olvadt egykori településeken: Döbrésen, Mezőszegen és Simaházán a XVI. századtól a XIX. század elejéig virágzó csapóipar működött. PESTY FRIGYES kéziratos munkájából megtudjuk, hogy ,,a Reformatió üldözése alatt, 16 családok Pápa városából— ide Tapolcafőre menekültek, kik is többnyire csapó mester emberek lévénn, itt a Tapolca vízén több kalló malmokat építettek". Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint Tapolcafőt a kuruc világ után három év múlva kezdték megszállni a kálvinista csapómesterek (i. m. 368). A tapolcafői csapók céhe a Dunántúlon a nagyobbak közé számított (TörtTár, 1894: 635). Ez idő tájt Tapolcafőn a Tapolcán további két kallómalomról van tudomásunk. Az egyiket 1789-ben alakítják át gabonamalommá, a falu azonban még 1802-ben is köt egyességet új szűrkalló építésére. A falubeli kallók közül talán a mai Püspök-malom működött legtovább, 1815-ben a pápai csapok bírják haszonbérben. PESTY FRIGYES felhívására a falu jegyzője azt írja róla, hogy „van a mirságos Győri püspökségnek egy kétkerekű vízimalma a' Tapolcza folyó keleti partján ... a Püspöki malom— Külü — nevet visel, mivel szürposztó kalló volt". A malomhoz hasonlóan a mellette levő, nyilvánvalóan hozzá tartozó Kalapács-kert is a győri püspökségé volt, erre a terület mai neve — Barát-kert— és PESTY más adatai is következtetni engednek. A posztó tömörítésére szolgáló kallómalmokat Tapolcafőn a történeti források kallónak, ritkábban külü-nek mondják, az idősebbek is mindkét formában ismerik a szót. A kalló az ismeretlen eredetű kallige származéka, amelyet 'kallózó malom' jelentésben a TESz. már 1340-ből adatol. A kölyű ótörök jövevényszó, amelynek a magyarban számtalan hangváltozata jött létre, köztük a külü is (vö. NySz.; MNy. III, 261; XXXVII, 7; vö. TESz.). A törökségi megfelelők 'famozsár' jelentésűek, s feltehetően a magyarban sem a 'zúzómalom' jelentés az elsődleges, bár legkorábbi előfordulásai ilyen értelműek. Kölyű-nek, külü-nek nevezték az ütve, törve őrlő vízimalmok nehéz farudait is, amelyeket vízhajtású tüskés tengely emelt fel, s ezek visszazuhanva fejtették ki daraboló, tömörítő stb. hatásukat (vö. LAMBRECHT KÁLMÁN, A magyar malmok könyve. Bp., 1914. 41—74; PONGRÁCZ PÁL, Régi malomépítészet. Bp., 1967. 22—4, 121—70). Ilyen jelentése van a szónak a kölyűs malom (1456. OktSz.) kifejezésben is. Ahogyan a kallómalom szóösszetételben a kalló jelentéstapadással az egész szerkezet jelentését magára vette, ugyanúgy ez a kölyűmalom (FRECSKAY 504) előtagjával is megtörténhetett. A kölyű 'zúzómalom' jelentését a TESz. már a XIV. század végéről adatolja. Az általánosabb jelentésű kölyű külü és a speciális malomfajtát jelölő kalló nevek a funkcionális hasonlóság miatt — bizonyára a hasonló hangalaktól is támogatva — jelentésükben egybeeshettek, főleg olyan vidékeken, ahol csak egy ilyen malomtípust ismertek: a posztókészítő malmot. Az ilyen malomszerkezetek kölyűit, munkavégző farudait sok helyen kalapácsnak hívták (CzF.: köly. LAMBRECHT i. m. 58; PONGRÁCZ i. m. 24, 124—40). A kölyűmalom mintájára ezeket a malmokat kalapácsmalomnak is nevezhették, amelynek előtagja — a korábbiakhoz hasonlóan — tapadással az egész szerkezet jelentését fölvehette. A kalapácsmalom összetételt ugyan 'posztókészítő malom' jelentésben nem tudom adatolni, de ugyanilyen szerkezeti elvű fémmegmunkáló vízimalom jelölőjeként gyakran előfordul (PONGRÁCZ i. m.