Magyar Nyelv – 81. évfolyam – 1985.

Társasági ügyek - 3

Nyolc egyetemi jegyzet megírásával szolgálta a finnugor tárgyak oktatását, közülük nem egy mindmáig használatban van. Mi, kollégái őszintén fájlaljuk, hogy Sz. Kispál Magdolna pályája ilyen tragikus hirtelenséggel szakadt meg, hiszen még kedve és ereje lett volna több tudományos fel­adat elvégzéséhez. Ezek egyike a Reguly osztják gyűjtéséből készülő szótár sajtó alá rendezése lett volna. Ezen dolgozott élete utolsó hónapjaiban is. A tudósnál nem kevésbé fájdalmas számunkra a kedves, szíves és mindig segítő­kész tanárkolléga elvesztése, aki nyugalomba vonulása után is szoros kapcsolatban maradt velünk. Mind a tudós, mind az ember emlékét szeretettel fogjuk ápolni. BERECZKI GÁBOR É. Kiss Sándor (1914—1984.) 1984 tavaszán ünnepelte a Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni csoportja E. Kiss Sándor tagtársunk hetvenedik születésnapját, s júliusban már koporsója körül kellett gyülekeznünk. Személyében nemcsak a debreceni értelmiség közismert és kedvelt alakja távozott közülünk, hanem nyelvtudományunk országosan megbecsült, jeles munkatársa. Hajdúhadház szülötteként került a debreceni Református Kollégium gimnáziumá­ba, ahol Zsigmond Ferenc tanítványa lett. Az ő hatására jelentkezett a debreceni egye­tem magyar—latin szakjára, ahol az országos hírű tudós, Csűry Bálint éppen ekkor, a harmincas évek második felében nevelte fel maga körül faluról jött hallgatóiból híres népnyelvkutató iskoláját. Csűrynél írta szakdolgozatát is ,,A földművelés munkamenete és műszókincse Hajdúhadházon" címmel. Ma is olvasható rajta a bíráló sajátkezű írása: „Dicséretre méltó, hogy a munkamenet leírását lépten-nyomon egy-egy odaillő népi szólással, mondással teszi élénkebbé . . . Külön ki kell emelni, hogy a mondathangsúlyt is jelöli, még­pedig kitűnően, hibátlanul, nagyon jó érzékkel. Nagyon értékes, sok részben ismeretlen nyelvi anyagot gyűjtött össze. Dolgozata a nyelvtudósnak is, az ethnogra­phusnak is hasznos forrásmunka. Eredmény: kitűnő." A negyvenes évek eleje nem kedvezett a tudós búvárkodásnak. Rövid kisújszállási tanárkodás után E. Kiss Sándorra is frontszolgálat, majd hadifogság következett, a fel­szabadulás után pedig közéleti szerepek sora. Igazgatója lett a budapesti tanárképző főiskolának, ennek megszűnte után munkatársa a debreceni tankerületi főigazgatóságnak. Később a debreceni városi tanács művelődési osztályán dolgozott, végül helyettes igaz­gatói kinevezést nyert a debreceni felsőfokú Tanítóképző Főiskolára. Itt dolgozott nyuga­lomba vonulásáig, 1975-ig. Nyelvészeti kutatómunkája sohasem szünetelt (bölcsészdoktori oklevelet 1964-ben szerzett a krakkói magyar bursa feldolgozásával; vö. MNyj. XVI, 71 — 90), de 1975 után valósággal felvirágzott. Többször visszatért a hadházi nép nyelvjárásához: kötetnyi terjedelemben jelentette meg összegyűjtött helynévkincsét, kutatta az egyes nevek, táj­szavak történetét. Hű maradt a Református Kollégiumhoz is, melynek könyvtárában annyi termékeny órát töltött el, kutatta a nagy elődök munkásságát. Legutóbb önálló kiadványban adta közre Révész Imre 1853-ból származó helynévgyűjteményét (Magyar Névtani Dolgozatok 21. sz.). Klasszikus latin iskolázottsága, kitűnő népnyelvi ismeretei, Arany Jánost követő bölcs mértéktartása kiváló nyelvművelővé avatták. Minden ilyen írása élvezetes olvas­mány, jellemzőjük a nyelvhasználat pontos megfigyelése, a hibák jó megragadása.

Next