Magyar Nyelv – 82. évfolyam – 1986.
Kisebb közlemények - 3
ragtalan és a ragos birtokos jelző azonos arányban fordul elő. A névelőhasználat a mai normához hasonló. A névelő a birtokos szerkezet előtt ma is kettős funkcióju: vonatkozhat egyrészt csak a birtokos jelzőre, determinálhatja azonban az egész szerkezetet komplex módon. Ha pedig elmarad a szerkezet elől a nevelő, annak oka éppen a birtokos jelző határozatlan jellege : pl. „Kilépett a kapun. Virágok illatát érezte". Tehát a kitett névelő komplex feladatot lát el, hiánya viszont egyértelműen a birtokos jelző határozatlan voltát emeli ki. Pázmány Péter műveit vizsgálva RÉGER BÉLA (i. m. 304—6) elfogadja KOVÁCS MÁRTON véleményét (Nyr. XXXIV, 32), hogy a névmutató a birtokos szerkezet előtt nem a birtokos jelzőre, hanem a birtokra utal, de később kifejti, hogy a „birtokviszonyban rendesen a birtokos jelző miatt kell kitenni az artikulust, mert a birtok nem követeli meg feltétlenül. Innen van az is, hogy a . . . példát helyesen mondjuk így is : a hintónak ajtaját." Pázmány leveleiben nem találunk névelőt a birtokszó előtt. Ehhez hasonló állapotot rögzít DEME LÁSZLÓ Apáczai Csere János nyelvezetében (MNy. LVI, 21—31). Csak a nyugat-dunántúli terület úriszéki jegyzőkönyveiben találkozhatunk a ragos birtokos jelző után, a birtokszó előtt gyakori névelőhasználattal (már az 1580 —1590-es években!). Ez kifejezetten parole-jelenség, s oka a lazább szerkesztésmód. Néhány Pázmány-idézet: 1622. 274 : ,,az szent békességnek és egyességnek megtartására való igyekezetemet" ; 1616. 26 : ,,Az nemességnek is privilegiomit szeretem". Egyetlen helyen találtam határozott névelőt a birtokszó előtt, de a birtokos szerkezet fordított szórendű : 1619. 240 : „ez lőn az oka annak az artikulusnak, melyet ..." A dativus possessivus a birtokos jelzőkhöz hasonlóan névelős, ha a determinálás úgy kívánja: 1616. 26: „közelvaló atyafiai voltak az atyámnak"; 1616. 24: „az neuburgi hercegnek lőn audientiája". Ha a birtokos jelző visszaható névmás, akkor következetesen elmarad a határozott névelő. 1616. 26 : „maga oltalmában". Taszítja a névelőt mind a speciálisan határozott értelmű visszaható névmás, mind az utána következő, birtokos személyjellel determinált főnév. A névutós főnevek általában határozott névelővel szerepelnek határozott fogalomként : 1614.17: „az posoni urak közzül" ; 1619. 243 : „Vak uram az ki az rosta által nem lát". Névelős a birtokos jelzőként személyes névmással bevezetett névutós szerkezet is : 1614. 17 : „az én kicsin állapotom és értékem szerént". Ha a személyes névmási birtokos jelző elmarad, a névutós szerkezet névelője is hiányzik : 1614.17: „Szolgálatom és isteni imádságom ajánlási után"; 1619. 239: „tilalmasok országunk törvénye szerint". Ilyen szerkezet elé csak akkor kerül determináló elem, ha ez a névelő a szerkezet legvégső alaptagjára vonatkozik: 1619. 239: „az országunk törvénye szerint való generális salvus conductustól". Két hosszabb névutós szerkezet a korábban már említett szegény és az isten szó miatt nem kapott névelőt: 1619. 242 : „menti Isten és világ előtt magát" ; 1621. 268: „szegény megromlott hazánknak békességre hozása felől". A latin kifejezések sokasága nem zavarja meg a névelő szempontjából megszokott mondatszerkesztést: 1619. 241 : „az 1474. esztendőbeli articulusnak praefatiojábul is" ; 1619. 240 : „azt az clausulát" ; 1621. 269 : „a salvus conductus illis clausalis ac verbis" ['a szabadságlevél azokkal a záradékokkal és szavakkal']. D) A határozott névelő alaki fejlődése. — A Pázmány Péter leveleiben található névelők formájuk szerint csekély változatosságot mutatnak. Kiss IGNÁC megállapítja, hogy a határozott névelő „Pázmány első műveiben következetesen az, utóbbi műveiben azt elejti, hiányjellel helyettesíti" (NyK. XV, 212). Magam ugyan