Magyar Nyelv – 83. évfolyam – 1987.
Szathmári István: Hobbi, Hozzáállás
kerül, igaz, angol szóként, ilyen szövegkörnyezetben: „Minden embernek meg van a maga kedvencz eszméje, mit az angol igen helyesen e szavakkal fejez ki: every man has his hobby". Az Idegen szavak szótára egyébként így értelmezte: ,,hobby (e.: habi), ang. 1. hóbort, vesszőparipa. 2. kedvtelés, kedvtelésből állandó jelleggel űzött foglalatosság, paszszió". Tehát mint idegen szónak az írásmódja még angolos, sőt angol, továbbá a szó mai jelentése — angolbeli alakulásának megfelelően — csak második helyen szerepel. A TESz. aztán kimondja, hogy a magyar hobbi az angol hobby átvétele, ami az angolban 'vesszőparipá'-t, 'passzió'-t, 'kedvenc időtöltés'-t jelent, de régebben 'kis hátasló, póniló' volt a jelentése. A jelentésváltozás magyarázatául közli, hogy „Ez valószínűleg az angol 'Róbert' jelentésű Robin tulajdonnév becéző Hobby változatának köznevesülése. A Robin nevet az angolban gyakran adják munkára használt lovaknak. A köznévi jelentések fejlődésmenete a következő volt: 'póniló' — 'játékló, vesszőparipa' — 'játékos időtöltés' — 'kedvenc foglalatosság'. Az 1972-es Értelmező kéziszótárban már ott találjuk hobbi (két i-vel és i-vel) alakban, de azzal a megjegyzéssel, hogy „írva hobby is", tehát í/-nal a végén. A szó jelentését így írja körül: 'szenvedéllyel űzött kedvtelés'. Stílusértékére a „bizalmas" melléknévvel utal. Még tovább haladva, az 1983-as kiadású Nyelvművelő Kézikönyv rögzíti a szó helyesírását, kiejtését, jelentését, és állást foglal a használatát illetően. Idézem: „Újabban annyira elterjedt divatszó, hogy az angol hobby forma helyett már magyarosan írjuk, mégpedig gyakoribb ejtésváltozata alapján két G-vel. De magyar szóval is megnevezhetjük, sőt pontosabban és árnyalatosabban kifejezhetjük a kedvtelésből folytatott szokásos foglalatosság fogalmát: időtöltés, mulatság, kedvtelés, szórakozás, szenvedély, hóbort, vesszőparipa; hagyományosabb idegen eredetű szóval passzió." Eddig az idézet. Magam még hozzáteszem: bár egyetérthetünk az idézett véleménnyel, mégis azt hiszem, hogy mivel nagy, sőt túlságosan nagy az angol szavak divatja az egész világon, továbbá mivel mégiscsak más a hobbi hangulata, mint a felsorolt szavaké, nagyon valószínű, hogy ez a szó megmarad. Ezt segíti a szabadidő növekedésen kívül az a tény is, hogy a hobbi helyesírása és kiejtése nem üt el a magyartól olyan mértékben, mint sok társáé. Egyébként már összetételei is keletkeztek: hobbikert, hobbibolt és hallottam a hobbis formát is. Hozzáállás Az utóbbi évtizedekben viszonylag gyakran halljuk és olvassuk a hozzáállás szót efféle mondatokban: „Jó (vagy rossz) a munkához való hozzáállása". Megbírálták a kérdéshez való hozzáállása miatt". Vajon helyeselhetjük-e ezt a sajtóban, de a közéleti nyelvben is elterjedt, tehát divatos nyelvi alakulatot ? Érdemes az életútját megvizsgálni, nemcsak azért, hogy az előbbi kérdésre nyugodt lélekkel válaszolhassunk, hanem azért is, mert jellegzetesnek, szinte tipikusnak mondhatjuk a kialakulását és divatszóvá válását. Időben az első nyilvánvalóan a szó valós, konkrét jelentése. Az Értelmező Kéziszótár ezt „ritka" jelzéssel közli: hozzáállás: 'valami mellé állás', pl. „A géphez, a lóhoz való hozzáállás." A következő jelentésben még ugyan az 'odaáll' értelem benne lehet, de már inkább a 'hozzákezd', vagyis az elvontabb jelentés válik hangsúlyosabbá. Ezt a jelentést az említett szótár így érzékelteti: „elkezd valamivel foglalkozni, különösen olyasmivel, amit állva kell végezni; nekilát valaminek; (állva) hozzákezd." És ilyen példát hoz: „Végre hozzáállt a munkához."