Magyar Nyelv – 83. évfolyam – 1987.

Nyelvművelés - 2

vagyis a nem asszimilált kelet-európai zsidók nyelvét, amely — mint már előbb említet­tük — a XVI. században alakult ki főleg a szláv országokban, mikor különböző okok miatt a zsidók kénytelenek voltak elhagyni régi lakhelyeiket, és elkezdődött nagy ván­dorlásuk kelet felé (Oroszország, Lengyelország stb.). Ennek a nyelvnek már megvan a maga önálló grammatikája és szókincse. Persze ebben a nyelvben is megkülönböztethe­tünk néhány nyelvjárási ágat (északi, déli nyelvjárás), azonban a különbség köztük főleg csak egyes magánhangzók kiejtésében nyilvánul meg, s így vált lehetővé, hogy ma már beszélhetünk egy ún. normatív („klal-jiddis"), illetőleg irodalmi nyelvről, amely — mint minden nyelv — nagyjából egységesnek tekinthető. 5. A jiddist mindenkor héber betűkkel írták, és így írják azt ma is, bár a latin betűs átírására is voltak a múltban szórványos, sikertelen példák. Ezek a kísérletek Dr. Szatek­ Leteanu (Románia) és Franz Beranek (NSZK) nevéhez fűződnek.­­ A jiddis lenézésében („zsargon") vagy éppen szeretetében különböző politikai, gazdasági, világnézeti és főleg érzelmi okok is közrejátszottak, ezeknek az elemzése azonban meghaladná egy ilyen rövid ismertetés kereteit. 6. E nyelvet azonban — mely mintegy 1000 évvel ezelőtt a Rajnától és az Elbától nyugatra fekvő vidékről indult el a német (askenázi) zsidóság nagy vándorútjára Kelet-Európa felé — megérintette az elmúlás lehelete, és ezeréves fájáról szinte a szemünk előtt hullott le mintegy hatmillió levele, bár újabban reneszánszát éli ismét az egész világon, ha kisebb méretekben is. Valószínűleg nem kis része van ebben annak, hogy olyan költő­fejedelem adja közre mind gyakrabban műveit jiddis nyelven, mint a Nobel-díjas író, I. B. Singer. A jiddis tanulmányozása a germanisztika és szlavisztika számára egyaránt fontos. Nemcsak azért, mert a szláv nyelvek hatása a jiddisre olyan affinitást hívott életre, amely szinte páratlan a nyelvek történetében, hanem azért is, mert lehetőség nyílik a jiddis tényeinek a felhasználására a szlavisztikán belül is, és ennek nyomán pontosabban követ­hető a szláv nyelvek szerkezeti változásainak kronológiája is. 7. Mármost nem kevés azoknak a száma, akik a jiddist azonosítják a héberrel, vagy azt hiszik, hogy az ivrit és a héber két különböző nyelv. (Az oroszban pl. a „jevrejszkij jazyk" valóban egyenlő a jiddis nyelvvel; a Moszkvában megjelenő jiddis folyóirat, a Szovjetis Helmland is „jevrejszkij jazyk"-on jelenik meg a címlapja szerint, pedig a „jevrejszkij" szó orosz megfelelője nem a jiddis, hanem a héber.) Mi hát valójában a helyzet ? 8. A szakirodalomban, főleg az orosz szakirodalomban, újabban az „ivrit" szót az egyik sémi, a héber nyelv megfelelőjeként használják. Ez a szóhasználat terjedőben van a mai magyar nyelvben is. Ezt igazolandó, idézek egy újságcikkből: „. . . órák hosz­szat szaval magyar verseket . . . majd hirtelen héberre vált át"; „. . . magyar és ivrit nyelven ad elő"; „. . .majd hirtelen ivritre váltva folytatja a második szakaszt. . ."; „. . .a harmadik szakasz ismét magyarul hangzik fel, de a negyedik már ismét ivritül." Ezt a cikket olvasva a szerző akaratán kívül az olvasóban az a benyomás alakulhat ki, hogy a héber és ivrit két különböző nyelv. 9. Héber nyelven (angol: Hebrew, német: hebraische Sprache, francia: hebreu stb.) azoknak a zsidóknak a nyelvét kell érteni, akik már az i. e. első évezredben ezen a nyelven beszéltek, és ezen a nyelven beszélnek — mutatis mutandis — ma is. A héber genetikailag a sémi-hamita nyelvcsaládhoz tartozik.

Next