Magyar Nyelv – 83. évfolyam – 1987.
Nyelvművelés - 2
vagyis a nem asszimilált kelet-európai zsidók nyelvét, amely — mint már előbb említettük — a XVI. században alakult ki főleg a szláv országokban, mikor különböző okok miatt a zsidók kénytelenek voltak elhagyni régi lakhelyeiket, és elkezdődött nagy vándorlásuk kelet felé (Oroszország, Lengyelország stb.). Ennek a nyelvnek már megvan a maga önálló grammatikája és szókincse. Persze ebben a nyelvben is megkülönböztethetünk néhány nyelvjárási ágat (északi, déli nyelvjárás), azonban a különbség köztük főleg csak egyes magánhangzók kiejtésében nyilvánul meg, s így vált lehetővé, hogy ma már beszélhetünk egy ún. normatív („klal-jiddis"), illetőleg irodalmi nyelvről, amely — mint minden nyelv — nagyjából egységesnek tekinthető. 5. A jiddist mindenkor héber betűkkel írták, és így írják azt ma is, bár a latin betűs átírására is voltak a múltban szórványos, sikertelen példák. Ezek a kísérletek Dr. Szatek Leteanu (Románia) és Franz Beranek (NSZK) nevéhez fűződnek. A jiddis lenézésében („zsargon") vagy éppen szeretetében különböző politikai, gazdasági, világnézeti és főleg érzelmi okok is közrejátszottak, ezeknek az elemzése azonban meghaladná egy ilyen rövid ismertetés kereteit. 6. E nyelvet azonban — mely mintegy 1000 évvel ezelőtt a Rajnától és az Elbától nyugatra fekvő vidékről indult el a német (askenázi) zsidóság nagy vándorútjára Kelet-Európa felé — megérintette az elmúlás lehelete, és ezeréves fájáról szinte a szemünk előtt hullott le mintegy hatmillió levele, bár újabban reneszánszát éli ismét az egész világon, ha kisebb méretekben is. Valószínűleg nem kis része van ebben annak, hogy olyan költőfejedelem adja közre mind gyakrabban műveit jiddis nyelven, mint a Nobel-díjas író, I. B. Singer. A jiddis tanulmányozása a germanisztika és szlavisztika számára egyaránt fontos. Nemcsak azért, mert a szláv nyelvek hatása a jiddisre olyan affinitást hívott életre, amely szinte páratlan a nyelvek történetében, hanem azért is, mert lehetőség nyílik a jiddis tényeinek a felhasználására a szlavisztikán belül is, és ennek nyomán pontosabban követhető a szláv nyelvek szerkezeti változásainak kronológiája is. 7. Mármost nem kevés azoknak a száma, akik a jiddist azonosítják a héberrel, vagy azt hiszik, hogy az ivrit és a héber két különböző nyelv. (Az oroszban pl. a „jevrejszkij jazyk" valóban egyenlő a jiddis nyelvvel; a Moszkvában megjelenő jiddis folyóirat, a Szovjetis Helmland is „jevrejszkij jazyk"-on jelenik meg a címlapja szerint, pedig a „jevrejszkij" szó orosz megfelelője nem a jiddis, hanem a héber.) Mi hát valójában a helyzet ? 8. A szakirodalomban, főleg az orosz szakirodalomban, újabban az „ivrit" szót az egyik sémi, a héber nyelv megfelelőjeként használják. Ez a szóhasználat terjedőben van a mai magyar nyelvben is. Ezt igazolandó, idézek egy újságcikkből: „. . . órák hoszszat szaval magyar verseket . . . majd hirtelen héberre vált át"; „. . . magyar és ivrit nyelven ad elő"; „. . .majd hirtelen ivritre váltva folytatja a második szakaszt. . ."; „. . .a harmadik szakasz ismét magyarul hangzik fel, de a negyedik már ismét ivritül." Ezt a cikket olvasva a szerző akaratán kívül az olvasóban az a benyomás alakulhat ki, hogy a héber és ivrit két különböző nyelv. 9. Héber nyelven (angol: Hebrew, német: hebraische Sprache, francia: hebreu stb.) azoknak a zsidóknak a nyelvét kell érteni, akik már az i. e. első évezredben ezen a nyelven beszéltek, és ezen a nyelven beszélnek — mutatis mutandis — ma is. A héber genetikailag a sémi-hamita nyelvcsaládhoz tartozik.