Magyar Nyelv – 85. évfolyam – 1989.

3. szám - Élő nyelv - Imre Samu: Nyelvjárási adalékok a szóvegyüléshez

nyilvánvalóan nagy segítséget jelent, ha egyértelműen bizonyítani lehet, hogy az említett ,,két rokon vagy azonos értelmű" szó, amelyből az új képződmény létrejött, valóban együtt élhetett a beszélők tudatában, együtt élt kisebb-nagyobb területen. S ehhez — elsősorban a tájszavak, a nyelvjárásokból átvett köznyelvi szavak esetében — kitűnő eszköz a nyelvatlasz, a nyelvföldrajz vallomása. Az ilyen jellegű bizonyíték azért is fontos, mert — mint néhány esetben majd látni fogjuk — egy-egy szó keletkezésének a módjára esetleg több lehetőség is van. 1. Viszonylag nagy területen: a Balatontól északra, kb. a Somló—Veszprém vonalig, Somogy megye nagy részén él 'bögöly' jelentésben a dangócs, illetve a hangács szó, mégpedig olyan elosztásban, hogy az előbbi a jelzett terület nyugati, az utóbbi a keleti sávjában jelentkezik, főleg a középső részeken pedig több kutatóponton mindkét változatra van adat. A jelzett területtől nyugatra és délre dongó, északra és keletre bagócs a 'bögöly' neve, illetve északnyugaton egy keskeny sávon él a babócs alak is. a) A dangócs etimológiájával a TESz. érdemben nem foglalkozik ugyan, de a bagócs szócikkében, e szó hangutánzó eredete melletti állásfoglalás nyomósításaként ez olvasható: ,,E magyarázat mellett szól az, hogy a bögöly legtöbb népi elnevezése kétségtelenül hangutánzó eredetű; vö. N. dongó, dangó, dangó, dangócs . . . stb." Ez a magyarázat nyilván úgy értelmezendő, hogy a dangócs alak a szócikk szerzőjének a véleménye szerint a hangutánzó eredetű dong ige dang változatának -ó + -és képzős származéka. A magyarázat elméletileg kifogástalan ugyan, de a szóföldrajz vallomása mégis némi óvatosságra int. Ugyanis a nyelvterület nyugati részén csak a dongó típusi alak él, a dongó típusúra egyetlen adat sincs, így a dangócs változatban következetesen jelentkező a megmagyarázása bizonyos nehézségekbe ütközik. Ha viszont a dangócs alakot a dongó és a bagócs vegyülékszavának tekintjük, ez a nehézség eltűnik, és a szóvég magyarázata ez esetben sem okoz semmiféle gondot. Más kérdés, hogy a bangócs szó hangutánzó jellege lényegében akkor is megmarad, ha nem képzett szónak, hanem szóvegyüléssel keletkezett származéknak tekintjük. b) A bangócs alakot tekinthetnénk a bagócs egyszerű hangtani változatának is, az n-et inetimologikus járulékhangnak minősítve (mint pl. bogrács : bográncs, telek : telleng stb.). A nyelvföldrajz tanulságai alapján azonban — figyelembe véve azt is, hogy a bangócs és a bangócs több kutatóponton egymás mellett is él — ez esetben is valószínűbb magyarázatnak tartom a szóvegyülést. A bangócs és a bangócs változatok között mutatkozó minimális eltérés feltehetően azzal is összefügg, hogy az előbbi a dongó, az utóbbi a bagócs területéhez közelebb eső részekre jellemző. 2. Csak egyetlen adatot találtam a 'bögöly' jelentésű bögőcs alakra Alsónyékről (F-15), ahol a fogalomnak még másik három, a bögőccsel azonos szociális értékű megnevezése van: bőgő, bagócs, dongólégy. A szóvegyülés tényéhez ez esetben aligha férhet kétség. 3. Szintén hapax a nyelvatlaszban a 'vakond' jelentésű pockány szó (Ju-3: Várdaróc). A TESz. a patkány címszó alatt megemlíti, hogy ,,a pockány-féle változatok pocokkal való keveredés eredményei lehetnek". Az atlasz anyaga ezt a kissé óvatos megállapítást megerősíti. Mert igaz ugyan, hogy Várdarócról 'vakond' jelentésben csak a pockány van adatolva, de a környező baranyai kutatópontokon ebben a jelentésben a pocok ~ pocok ~ patkány megnevezések élnek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a pockány szóra 'patkány' jelentésben erről a vidékről sincs adat, ami feltehetően összefügg azzal, hogy itt a pocok szónak sincs 'patkány' jelentése. 4. Néhány nyugat-szlovákiai kutatóponton a területre jellemző, román eredetű palacsinta, valamint a szlovákból visszakölcsönzött palacinka mellett jelentkezik a palacsinka változat is. Ez utóbbi a TESz. szerint vagy szóvegyülés eredménye, vagy ,,a -ka kicsinyítő képzős szavakhoz igazodott".