Magyar Nyelv – 88. évfolyam – 1992.

1. szám - Szemle - Bartha Csilla: Réger Zita, Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány

ségeire, gyakoriságukra és ritkaságukra, jó könyvtárak közelségére vagy éppen annak ellenkezőjére, a kollektív munkák jelentette előnyökre és hátrányokra a (külföldi) szakirodalom beszerezhetőségére és elérhetetlenségére stb.). De éppen ezzel válnak személyesebbé, tehát kerülnek hozzánk közelebb s válnak érthetőbbé az életművek. 5. SZABOLCSI BENCE szerint ,,a zenetörténet legyen mindig és minden formában élettörténet". A kötet hozzásegít ahhoz, hogy a nyelvtudomány-történetet így is nézzük. A kortársak bizonyára inkább több, mint kevesebb érzelmi viszonyulással olvassák (hiszen életük egy fontos szakaszáról van szó), a követő nemzedékek tagjai pedig, hogy tudományszakuk­­közelmúltbeli történetéről s az előttük járt, illetőleg járó nyelvészekről többet tudjanak. Az, aki a kötet átfogta évtizedeket személyes sorsként élte meg, másként tekinti a megnyilatkozásokat, mint az, akinek a számára az személytelen történelem. Az előbbi olvasó tények rögzítésének a mikéntjében is találhat módosítani, netán kifogá­solni valót, az utóbbi legföljebb megítélésükön csodálkozhat. És csodálkozik is némelykor. Kiss JENŐ Réger Zita, Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció — nyelvi hátrány Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 166 lap HYMES a kommunikatív kompetenciával foglalkozó tanulmányában a következő­ket írja: „Amikor a gyermek adott fejlődési mátrixból olyan helyzetbe lép be, ahol a kommunikatív elvárásokat egy másik hagyomány határozza meg, minden szinten meg­jelenik a téves észlelés és elemzés . . . Ahhoz, hogy kezdeni tudjunk valamit azokkal a problémákkal, amelyekkel a hátrányos helyzetű gyermekek néznek szembe, s a világ jó részén az egész pedagógia is, egy közösség vagy népesség beszédszokásaiból kell kiindul­nunk, s a történetileg kialakult nyelvek helyét ezek között empirikus kérdésként kell kezelnünk." (D. H. HYMES, Kommunikatív kompetencia: HORÁNYI Ö. (szerk.), Kom­munikáció II. Bp., 1978. 352-3.) RÉGER ZITA jelen munkájában arra vállalkozott, hogy e nyelvészeti-antropológiai alaptételből kiindulva — az anya—gyermek kommunikáció kultúránként eltérő modell­jeinek kontrasztív elemzésén keresztül — bemutassa a szocializációs folyamatok műkö­dését, majd pedig a nyelvi hátrányos helyzet és a közösségenként eltérő társadalmi érték­rendszerek, a különböző szocializációs módok összefüggéseit tárja az olvasó elé. A könyv fejezetei két nagyobb egység köré szerveződnek, amelyeket egy zárszó követ. Az egyes fejezetek szigorú tartalmi-logikai rendben épülnek egymásra, emellett újszerű, hogy az első részben bemutatott közösségeket az iskolai hátrányos helyzettel kapcsolatban a második részben újabb szempontokból elemzi, ezért megállapításai csak az egész könyv tükrében érthetők meg igazán. Mégis arra a feladatra vállalkozom, hogy a fejezeteket — a teljesség igénye nélkül — bemutassam. I. Nyelvi fejlődés, társas környezet, kultúra ... — Az itt következő fejezetekkel a könyv szervesen illeszkedik a HYMES és munkatársai által annyira sürgetett és azóta külföldön már jól alkalmazható gyakorlattá vált nyelvészeti antropológiai kutatások sorába. Axiómaként fogadható el a következő két megállapítás: 1. „a kisgyermek és kör­nyezete közötti kapcsolat alakulása sok tekintetben kulturálisan meghatá­rozott, a különböző kultúrákban különböző formát ölthet", 2. ,,a felnőtt-gyermek beszédkapcsolat alakulása, s ebben a nyelv társadalmilag elfogadott használati módjainak az átadása része és egyben eszköze is a kultúra átadásának, magának a szocializációs folyamatnak." (9-10.)

Next