Magyar Nyelv – 91. évfolyam – 1995.
2. szám - Társasági ügyek - Máté Jakab: †Fülei-Szántó Endre
történet" (210—218). Ennek a fejezetnek témakörökre való felosztása az előző mutatóhoz képest új, ez a megoldás meggyorsítja a keresést. Az első fejezetbe sorolta Z. Csaba Katalin a nem általános nyelvészeti témájú munkák közül azokat, amelyek általános érvénnyel tárgyalnak egy-egy jelenséget. „Ide kerültek azok a tárgyszavak is, amelyek több, nem rokon nyelvre, a nyelvészet és egyéb tudományok határterületeire, a nyelvtudomány módszereire vonatkoznak." (5). A szómutató a tájékozódást megkönnyítő egységes betűrenddel kezdődik (221). A szavak az előző fejezetben felállított tematika szerint, nyelvenként vannak csoportosítva. Azoknál a nyelveknél, ahol ez szükséges, a fejezet elején ismét található egy — az adott nyelvre vonatkozó — betűrend. Ilyen például a vogul (240) és az osztják (257), ahol a betűrendet csak a mássalhangzókat figyelembe véve állította fel a szerkesztő. Érthető eljárás ez, bár egy szóalak keresésénél több figyelmet, nagyobb körültekintést igényel az olvasótól. Egyes nyelveknél előfordul, hogy kimaradt egy cikknek vagy szójegyzéknek az anyaga, erre az adott fejezet élén találunk figyelmeztetést. A magyarázat legtöbbször az, hogy a kimaradt tanulmányok olyan nagy mennyiségű szóanyagot tartalmaznak, hogy érdemes az adott cikket magát kézbe venni. Ilyen eljárásra bukkanhatunk a votják (286) vagy a szelkup (320) nyelv kapcsán. Sajnos hiába kerestem a tavgi szamojédnál is ilyen típusú megjegyzést. Pedig MIKOLA TIBOR 1970-ben megjelent tanulmánya (NyK. 72: 59—93) jelentős nganaszan szóanyagot tartalmaz. Végül egy apró, technikai jellegű megjegyzés: a kötet minden lapján megjelenő élőfej a lapszám mellett utalhatna arra is, hogy melyik fejezetben s annak milyen részén járunk. Szerkesztéskor ez talán nem vett volna annyi időt igénybe, mint amennyivel megkönnyítette volna a kutatók munkáját. Az eredményt tekintve így is elmondhatjuk, hogy egy a Nyelvtudományi Közleményektől megszokott kiállítású és igényű mű áll rendelkezésünkre. OSZKÓ BEATRIX A TÁRSASÁGI ÜGYEK | Fülei-Szántó Endre [ (1924—1995) Alig három hónappal ezelőtt meghitt családias légkörben köszöntöttük Fülei-Szántó Endre professzort hetvenedik születésnapján. Ő is érezte és mi is tudtuk, hogy a kegyetlen kór már benne lakozik, de reménykedtünk a lehetetlenben. Reménykedtünk abban, hogy szívós szervezete úrrá lesz az őt kínozó betegségen. De fájdalmasan csalódnunk kellett: 1995. január 16-án baráti telefonokon szétröppent a hír: Fülei-Szándó Endre professzor kollégánk és barátunk, a rokonszenves Füli-Bali, a diákok kedvenc és szeretett tanára, befejezte földi pályafutását. Megrendült lélekkel és a legőszintébb nagyrabecsüléssel egy utolsó istenhozzád kíséretében fejet hajtunk elhunyt barátunk, kollégánk ravatala előtt. Hetven év nem kis idő egy ember életében, de egy alkotó egyéniség számára, akit még meg nem valósított tervei és elképzelései nyugtalanítanak, annak számára kevés ez a hetven év. Egy tudós egyéniség életében — szerencsés körülmények folytán — ez az életkor az aratás és begyűjtés, a nagy rendszerezés ideje, a felhalmozott tudományos ismeretanyag és élettapasztalat összegezése. Fülei-Szántó Endrének ez nem adatott meg teljes mértékben, már csak azért sem, mert az említett „aratáshoz és begyűjtéshez vezető útja" meglehetősen göröngyös, megrázkódtatásokkal tele út volt. A korabeli hatalom a társadalom kitaszítottjai közé juttatta: a negyvenes évek végén a hűtlenség vádjával perbe fogott „francia kém"-nek