Magyar Nyelv – 93. évfolyam – 1997.

4. szám - Különfélék - Cz. Farkas Mária: Sauvageot professzor könyvtára

Sauvageot professzor könyvtára (Születésének századik évfordulója alkalmából) „...itt van a magyar nyelv. Szép nyelv, évszázadok munkájának gyümölcse, kitűnő kifejező­eszköze egy olyan nemzetnek, melyről szinte semmit sem tudunk, és mely azért kiált, hogy ismer­jék és elismerjék." (A. Sauvageot: Magyarországi életutam. Bp., 1988. 248.) Aurélien Sauvageot szavai ezek, azé a francia nyelvészé, aki ebben az évben lenne száz éves, és akit Szathmári István a nyolcvan éves Sauvageot professzort köszöntő cikkében (MNy. 1978. 250—2) úgy mutat be, mint „...akinél jobban — a külföldi, nem magyar anyanyelvű tudósokat véve figyelembe — talán senki sem ismeri és szereti a magyar nyelvet, nyelvtudományunkat, irodalmunkat, múltunkat és jelenünket, és akinél többet szinte senki sem tett a magyar nyelv történetének, jellegzetességeinek, továbbá a magyar irodalomnak a külföldiek előtt való megismertetése érdekében." Antoin Meillet, a nagy francia nyelvész irányítja A. Sauvageot figyelmét a finnugor nyelvek­re, köztük a magyarra mint olyan nyelvre, amelynek eredete és szerkezete eltér a körülötte levő in­doeurópai nyelvektől, és amely még kutatásra váró feladat a franciák számára a század elején. Azért esett Sauvageot-ra a választás, mivel Konstantinápolyban született, ahol apja akkor dolgo­zott, és ott gyerekként megtanult egy keleti nyelvet. Meillet úgy gondolta, hogy ez nagy segítségé­re lesz majd a finnugor nyelvek tanulásában. Azt a feladatot adja tanítványának, hogy menjen Ma­gyarországra, tanulja meg a nyelvet és írja meg doktori értekezését. A Meillet által kijelölt program valóra vált. Sauvageot 1923-tól 193­1-ig Budapesten az Eöt­vös Kollégium francia lektora, miközben tanulja a magyar nyelvet, és Gombocz Zoltán irányítása alatt elkészíti doktori munkáját az ural-altáji szókészletről, hogy megszerezze a szükséges képesí­tést ahhoz, hogy elfoglalhassa állását a finnugor tanszéken, amit Párizsban az Élő Keleti Nyelvek Főiskoláján 1931-ben hoznak létre, és ahol nyugdíjba vonulásáig tanít. Nyugdíjas éveit Aix-en Provence-ban töltötte, egy délfrancia (Párizshoz mérve) kis városban. Az egész életében fáradha­tatlanul dolgozó professzor megtalálta itt azt a nyugalmat, amit ez a szép provanszi város híres platánjaival, kútjaival és arisztokratikus légkörével nyújtani tudott. Azonban a legnagyobb vonzerő mégis az volt számára, hogy az egyetemen működő nyelvészeti csoport, a Cercle Linguistique d'Aix munkájába bekapcsolódhatott, ám továbbra is figyelemmel kísérte mindazt, ami Párizsban, volt tanszékén, valamint a finnugor nyelvek életében történt. Könyvek, cikkek, levelek érkeztek Aix-en-Provence-i otthonába a világ minden részéről. Halála után gazdag könyvtára az Université de Provence tulajdonába került. A francia állam ösztöndíjasaként alkalmam volt Sauvageot professzor magyar nyelvészeti és finnugrisztikai, vala­mint magyar irodalmi vonatkozású könyveit a helyszínen tanulmányozni. (A könyvek száma ezer körül van, pontos katalógus még nem készült róluk.) A professzor nyelvészettel foglalkozó köny­vei az Általános Nyelvészeti Tanszékre kerültek. Ennek a tanszéknek a keretén belül folyik ma­gyar oktatás az egyetemen. Itt egy külön, Sauvageot nevét viselő könyvtárszoba ad helyet a könyv­gyűjteménynek. Aki ide belép, az joggal gondolhatná, hogy valamelyik magyarországi magyar nyelvészeti tanszék könyvtárában jár, olyan gazdag könyvkínálat található itt. A magyar nyelvészet több mint fél évszázadát öleli át a tudós gyűjteménye. Itt találjuk Sauvageot professzor első ma­gyar nyelvkönyveit is. Visszaemlékezéseiben gyakran utalt arra, hogy Szinnyei József német nyelvű grammatikái vezették be a magyar nyelv rejtelmeibe. Egyrészt mert jól tudott németül, hiszen germanistának készült, amíg Meillet el nem térítette erről a pályáról. Másrészt ebben az időben nem voltak még francia nyelvű, nyelvészeti igénnyel írt magyar nyelvtankönyvek és szótárak. Ezt a hiányt később maga Sauvageot pótolta. Itt található Szinnyei József 1912-ben kiadott Ungarische Sprachlehre és az 1923-ban megjelent „Die Herkunft der Ungarn ihre Sprache und Urkulture" című munkái. A nyelvész másik tanítómestere Gombocz Zoltán volt, akiről mindig tisztelettel és hálával emlékezett meg. Előadásait is könyvtárában őrizte kőnyomatos kiadásban, amit „Magyar történeti

Next