Magyar Nyelv – 95. évfolyam – 1999.
1. szám - Sebestyén Árpád: Egy nyelvészeti tartozásunk – tudománytörténeti háttérrel
MAGYAR NYELV XCV. ÉVF. 1999. MÁRCIUS 1. SZÁM Egy nyelvészeti tartozásunk — tudománytörténeti háttérrel* (Gondolatok egy magyar népnyelvi hangtárról) Mindenekelőtt köszönetet mondok a megtisztelő felkérésért, hogy mostani közgyűlésünkön felszólalhatok. De mindjárt mentegetőznöm is kell, hogy az ilyenkor szokásos fontos elméleti, tudományos kérdés helyett a meghívóban jelzett gyakorlati gonddal hozakodom elő. Mentségem lehetne a nyelvjáráskutatáshoz való kötődésem: Csűry Bálint földijeként a szatmári Szamoshátról érkezve lettem Debrecenben Bárczi Géza hallgatója, ahol már elsőéves koromban bekapcsolódtam az Új magyar tájszótár adatgyűjtésébe, másodéves koromban megjelent első nyelvjárási szöveggyűjtésem. Bárcziék Pestre távozása után Kálmán Bélánál írtam szakdolgozatomat, szülőfalum földrajzi neveinek feldolgozását, és azóta is vissza-visszatérek a vidék nyelvének kutatásához. Mégsem ez van tárgyválasztásom hátterében, hanem két, viszonylag friss esemény. Az első egy augusztus végi értesítés arról, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetében elkészült a Budapesti Szociolingvisztikai Interjúk (BUSZI) magnetofonos adattárának első digitalizált feldolgozása: egy interjú hanganyagát és kódolt átiratait tartalmazó CDROM, amelyet némi pénz átutalása fejében az oktatási intézetek kutatási és oktatási célokra megrendelhetnek. A hírnek őszintén megörültem. Magam ugyan már aligha fogok az interneten szörfözve belebotlani ebbe az anyagba, de el kell ismerni: ez a jövő útja, a számítógépes lehetőségeket a tudomány érdekében a hozzáértőknek ki kell használniuk. (Egy OTKA Hírlevélből azt is megtudtam, hogy a téma 1998—2001-ben mintegy négy milliós támogatásban részesül, ami további feldolgozásokat tesz lehetővé. A fenti értesüléssel csaknem egyszerre került kezembe egy másik irat; ugyanannak az intézetnek egy nyugalmazott munkatársa OTKA-támogatásért folyamodik az intézet magnetofonos nyelvjárási hangfelvételeinek CD-lemezre vitele céljából. Mint az indoklásból megtudhatjuk: „Az MTA Nyelvtudományi Intézetében az 1960-as évektől napjainkig mintegy 800—1000 órányi hangfelvétel gyűlt össze, nagyrészt A magyar nyelvjárások atlaszának terepmunkálatai során... Nyilvánvaló, hogy az adattárolás igen nagy veszélyekkel jár, mert az idő előrehaladtával nemcsak minőségromlás következik be, de a teljes megsemmisülés veszélye is fönnáll. Éppen ezért sürgősen el kell kezdenünk az anyagnak korszerű adathordozóra való átvitelét..." (OTKA T-030123. kódjelű pályázat). Bizonyára felelőtlen demagógia lenne tőlem, ha most azt kérdezném: felelős gazdája volt-e az intézet évtizedeken keresztül ennek a hatalmas mennyiségű, pótolhatatlan . Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1998. december 8-i közgyűlésén.