Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.
2. szám - Szemle - Fehértói Katalin. A magyarországi középkori latinság szótára
gionatus, -us 'jobbágyság, jobbágyi helyzet v. jogállapot'; iobagionatus, -a, -um 'jobbágy által lakott'; iobagionissa 'jobbágynő'. A iobagio szócikket és továbbképzett alakjainak szócikkeit Szovák Kornél történész jegyzi, aki a Szótár V. kötetét kiadásra előkészítette. Szovák — igencsak helyesen — a latin nyelvű kifejezések jobb megértése érdekében, ahol lehet, idézi a korabeli magyar nyelvű megfelelőket, így a magyar nyelvtörténeti adatokként számon tartott kelthiobagfyu, jobbagyfiu, salascadov, zalasodov, lovasiobag, lovaslegeny magyar szórványokat időben és térben el tudjuk helyezni a jobbágytársadalom hierarchiájában. A iobagio szócikk bevezető része, a szó eredete, valamint a fogalomnak a magyar történelemben betöltött jelentősége miatt lényegesen több felvilágosítást nyújt a Szótár egyéb szócikkeihez képest. Először ismerteti a iobagio szó eredetét: a magyar jo 'bonus' középfokú alakjához egy szótag hozzátoldásával jelenti a 'partem meliorem'-et, és itt hivatkozik a LexHung., TESz., EWUng. megfelelő oldalszámaira. Ezt követi a legfontosabb történettudományi munkák felsorolása: BOLLA ILONA, valamint SZABÓ ISTVÁN, SOLYMOSI LÁSZLÓ, SZŰCS JENŐ és ZSOLDOS ATTILA történészek dolgozatainak lelőhelyei. Majd hosszan sorjáznak a — szótár szerkesztési elvéből következően — a iobagio szó „formaváltozatai" évszám, lelőhely feltüntetésével, vagyis a iobagio-nak a négy évszázad alatt nyomtatásban megjelent, harmincat is meghaladó (nemegyszer sajtóhibának is minősíthető) alakváltozatai. Pl. a RegVar. 313 §.-ból az imbagio, amit már KARÁCSONYI is kijavított (i. m. 184). A kiadatlan és fel nem dolgozott források miatt ez az adattömeg sem teljes, íme: 1232: „(meta) inde venit a terramelko, qui estybagio castri de Pasaga" (KOSZTA LÁSZLÓ, A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei. In: Baranyai helytörténetírás. Pécs, 1989. 15. vö. ENGEL PÁL, AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Pozsega megye. Kézirat). Az írásváltozatok végén a MNy.-ben 1907-ben és 1915-ben (MELICH JÁNOS és JAKUBOVICH EMIL által) írt cikkekre találunk hivatkozást. A szócikk bevezető részének legfontosabb eleme a szó latin és magyar nyelven megadott jelentéseinek felsorolása, azaz az első, hiteles, eredeti 1116—1131. évi és a XVI. század első harmada közötti időben, a négy évszázad alatt a fogalom jelentésében bekövetkezett változások nyomon követése. A szerkesztő a forrásokból, a történettudomány által ma elfogadott ismérvek alapján rendszerbe foglalva mutatja be a iobagio-hoz tartozó jelentésbeli csoportokat és a speciális, leszűkített használati körhöz tartozó jelentésbeli alcsoportokat. A Szótár a vulgáris latin iobagio jelentéseit két nagy (A és B) csoportra osztja. Az A) csoport jelentése 'a fegyveres kíséret tagja, társadalmi réteg v. csoport nemese, előkelője, kiválója, java, jobbágy'. Az A) csoport jelentéseit összesen 208 forrás magyarázza, illusztrálja. A B) csoport jelentése: 'járadékszolgáltató jobbágy, a földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal tartozó, szabadon költöző paraszt. A B) csoportban 63 adat található. Az A) csoport oszlik tovább 1. és 2. alcsoportokra, majd a 2. alcsoport további háromra: a), b), c)-re, végül az a) alcsoport kettéválik a)-ra és P)-ra. (L. 1. ábra.) Bár nem tartozik szorosan véve a MKLSz. iobagio szócikkének ismertetéséhez, mégis említést érdemel a Szótárba — természetesen — fel nem vett, 1138/1329-ből, a Dömösi összeírásból adatolható Eubag személynév (MNy. 1936: 132). A Herudi faluban élő és egyházi szolgálatba álló, kenyéradó szolga (servus) nevét, amennyiben elfogadjuk, hogy neve magyar közszói eredetű, és a szó jelentése 'jobbágy', nem tudom elhelyezni a MELSz. iobagio szócikkének jelentéstani rendszerébe. A négy évszázad alatt bekövetkezett társadalmi és gazdasági átalakulásokról a Szótár iobagio szavának jelentésbeli csoportjai közötti átfedések is tájékoztathatnak bennünket. E jelentésbeli változások okainak vizsgálata, valamint a iobagio szó szinonimáinak értelmezése történészi feladat (vö. Szűcs JENŐ, Megosztott parasztság — egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században című, ábrákkal is megvilágított tanulmánya: Századok 1981: 3—65, 263—314).