Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.

2. szám - Szemle - Fehértói Katalin. A magyarországi középkori latinság szótára

A) a fegyveres kíséret tagja, társadalmi réteg v. csoport nemese, előkelője, kiválója, java, jobbágy (208) 1. előkelő, jobbágyúr, gyakran: magas rangú tisztviselő, udvari méltóságviselő, királyi tanácstag, későbbi szóhasználattal: báró (24) 1. ábra, iobagio B) járadékszolgáltató jobbágy, a földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal tartozó, szabadon költöző paraszt (63) különböző birtoktípusok katonai életmódot folytató,kötött szabad előkelője; gyakran: a birtokkormányzat tisztje (184) a­ királyi és királynéi birtokon élő előkelők (122) egyházi nemes 'predialis', „luosjobag": 1247, valódi, természetes jobbágy, „lovaslegény": 1245, szabad harcos, katonai szolgálatra kötelezett jobbágy, püspöki stb. jobbágy (52) várjobbágy, idősebb, előkelő, nemes jobbágy, Szent Király jobbágya,­­ szabad jobbágya, liptói, szepesi, túróci jobbágyfiak, kiváltságos: „kelthiobaglya": 1263, szállásadó: „salascadow": 1245, „zalasodov": 1251. (102) világi birtokon élő előkelők (10) udvarnok jobbágy v. királyi, királynéi birtokon élő előkelő (tárnok, udvarnok, lovász, fegyverhordó, pohárnok) (20) 5. A MKLSz. jelentőségét, adatközlésének mennyiségét és pontosságát nem homályosíthatja el néhány apró megjegyzés. A Szótár több hasábos, nagy szócikkeinek, így a iobagio-nak tanul­mányozása során a tipográfia nem könnyíti meg a jelentésbeli csoportok és alcsoportok közötti el­igazodást. — A MKLSz. írásban lefektetett szerkesztési elvéből következik, hogy „a kialakított kategóriákon belül időrendbe sorakoztassa az idézeteket" (i. m. XII). Ez a helyes elv azonban a Szótárban — pl. a iobagio szócikkben — nem érvényesül. Nyelvészek és történészek egyaránt vallják, hogy a iobagio legkorábbi, hiteles előfordulása az 1116—31 között kelt „Acta ioubagio" végrendelete. A Szótár ezt a legkorábbi adatot az A) 2. a) a) 'várjobbágy' jelentésű alcsoportban idézi. Azonban mindkét nagy A) és B) jelentéstani fő­csoport első adata hamis oklevélből („s. 1082, a. 1327") való. A magyar nyelvtörténettel foglalko­zók a hamis oklevelek szórványait, személynévi, helynévi stb. adatait, írásképüket figyelembe véve a megállapítható hamisítás korára datálják. Érdemes-e a biztosan hamis oklevélből, első adatként idézni a iobagio-t, amikor amúgy sem valószínű, hogy a XI. század végén a jobbágytársadalom tagjai ilyen mértékben elkülönültek volna „előkelőre" és „járadékszolgáltatóra", amint azt a hami­sításban a XIV. században kelt oklevélben megfogalmazták? Az A) csoport első hiteles adata 100 évvel későbbről, 1172-ből, a B) csoporté a RegVar.-ból származik.

Next