Magyar Nyelv – 106. évfolyam – 2010.

4. szám - Élő nyelv - Borbély Anna - Vargha András: Az l variabilitása öt foglalkozási csoportban. Kutatások a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú beszélt nyelvi korpuszban

ÉLŐ NYELV Az / variabilitása öt foglalkozási csoportban Kutatások a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú beszélt nyelvi korpuszban* „If structure is at the heart of language, then variation defínes its sóul" (WOLFRAM 2006: 333) 1. Bevezetés:­­ Az / hang variabilitását, azaz váltakozó realizációját, illetve rövi­dülését, kiesését vagy megmaradását, mint a magyar nyelv jelenségeinek egyikét, számos nyelvészeti diszciplína módszereivel többek között nyelvtörténészek, dialektológusok, nyelv­művelők, nyelvi és nyelvészeti ismereteket terjesztő nyelvészek vizsgálták, kutatták és érté­kelték. Ennek oka abban keresendő, hogy „legbonyolultabb viselkedésű mássalhangzónk, a szótagzáró­­" (KISS 1982: 19). Az (l) változóról készült, beszélt nyelvi adatokat feldolgozó tanulmány elején ezekből idézünk fel néhányat röviden. A hangtörténeti kutatások szerint (l. pl. E. ABAFI­Y 2003) már az ómagyar korban meghatározott fonotaktikai helyzetben a dentialveoláris likvida (l) csökkentett nyomatékú felső nyelvállású labiális magánhangzóvá vokalizálódik, a szó hangrendjének megfelelően félhangzós u-vá, n­-vé válik (a szó hangrendjének megfelelően), s a megelőző magánhang­ * Ez a tanulmány a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú BUSZI-2 felhasználásával készült. Az adatbázist az MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Osztályának nyelvészei hozták létre 1987 és 2007 között, OTKA (legutóbb K 60403) és AKP támogatással, a kutatásvezető KONTRA MIKLÓS volt. A BUSZI-2 korpuszból az adatok kinyeréséhez SASS BÁLINT nyújtott segítséget, ezért ezúton is kö­szönetünket fejezzük ki. A tanulmányban felhasznált adatok kigyűjtésének dátuma: 2009. 07. 21. A tanulmány korábbi, rövidebb változatát „Az­­ variabilitása és a foglalkozás - elemzések a BUSZI-2 irányított beszélgetéseiben" címmel a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú II. Szimpóziumán (Buda­pest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2009. október 20.) az első szerző adta elő. Ezúton köszönjük meg a két névtelen lektornak a tanulmány első változatához fűzött hasznos észrevételeit és javaslatait. 455 Élő nyelv TEREBESS GÁBOR, Ezerízű Kína. Bp., 1986. 27) a kínai shizi megfelelőjeként általában a datolyaszilva terminust adják meg. A shizi egyébként Kínában talán az ókortól, de lega­lább is a Tang-kortól fogva részegséget enyhítő táplálékként ismert, és aszalva is szokás fogyasztani, amikor is a neve shibing. A Diospyros nem tagjainak megnevezésekor szokásos­­szilva utótag részben szárított mivoltára utal; a magyar paraszti kultúrában a legtipikusabb aszalt gyümölcs a szilva. A ma­gyar datolyaszilva elnevezés német (Dattelpflaume) és talán angol (date-plum) közvetítéssel valószínűleg végső soron perzsából vett tükörszó (új perzsa xorma 'datolya', xorm­áju 'hurma', szó szerint 'datolyaszilva', HEINRICH F. J. JUNKER - BOZORG ALAVI, Wörterbuch Persisch-Deutsch, Leipzig, 1965. 272). A magyar hurma talán közvetlenül török eredetű (VÖRÖS i. m. 94­5), ám érkezhetett az oroszból is, ahol a persimon szóval rivalizáló xurma elneve­zés török (azeri, türkmen, krími tatár) jövevényszó. Magában a törökben és a hozzá közel álló nyelvekben (azeri, türkmen, gagauz) a hurma perzsa jövevényszó és 'datolya'jelentésű. KICSI SÁNDOR ANDRÁS

Next