Magyar Nyelv – 111. évfolyam – 2015.
2015 / 4. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A. Jászó Anna: Jókai és a zárójelek
Kisebb közlemények KISEBB KÖZLEMÉNYEK Jókai és a zárójelek A zárójelek alkalmazása szövegszerkesztési és stilisztikai kérdés, Jókai kifejezetten kedvelte, stílusának feltűnő jellemzője. Zárójelezésének legalább három szerepe, illetőleg típusa figyelhető meg műveiben. 1. Parentheszisz. A parentheszisz görög terminus, latin megfelelője az interpositio, jelentése ’közbevetés, betoldás, közbeszúrt mondat’, a magyar terminus közbeszúrás, közbeékelés. Gondolatalakzat, „egy megnyilatkozásba beékelt, annak szerkezetét megtörő másik megnyilatkozás, valamely gondolat megszakítása egy kiszólással, megjegyzéssel, kommentárral. Abban tér el a hüperbatontól, hogy a szószerkezetet nem bontja meg” (RefLex, közbeszúrás). Lehet zárójelben, de lehet zárójel nélkül is. Jókai többnyire kiteszi a zárójelet; egyrészt szómagyarázatokra alkalmazza, másrészt megjegyzéseire, amelyek között - a kiegyezés előtti cenzúra miatt is - sok a sejtetés gondolatalakzata, harmadrészt a regénybeli szereplők megjegyzéseire. (Az Unikornis-kiadásból idézek, ez megfelel mostani célomnak.) Néha egyéni szóalkotását is megmagyarázza: „A tér, melyen hű iramlóm (lónak nem nevezhetem, mert medve) végigfutott velem, éppen nem hasonlított ahhoz, melyen odáig jöttem” (Egész az északi pólusig, 163). A mai olvasó számára szokatlan az idegen nyelvű magyarázat, tudniillik az akkori embereknek a német vagy a latin szó volt a természetesebb: „a balettban ő is a színpadnak szegezte a kukucskáját (Gucker)” (Egy játékos, aki nyer, 64). Főleg növénynevek említésekor él ezzel a lehetőséggel: „benőtte a felszínét a békalencse (Lemna)” (Egész az északi pólusig, 178); „Lehullt már minden levél a fákról, csak a „fagyöngy”, a „fakín” maradt rajtuk zölden. A fakín a tölgynek az álma, mely arról regél neki, hogy még nincs itt az évnek a halála, még zöldül valami! Pedig az csak a fakín. (Loranthus. Riemenblume.)” (Akik kétszer halnak meg, 1: 191); „Az osztrák félnél sok comma, pausa, parenthesis és különösen sok macskaköröm („ ”) jött még e kettő közé.” (Akik kétszer halnak meg, 1: 76). Megmagyarázza, mi a macskaköröm, ha nem értené az olvasó (a görög és latin szavakat persze érti), sőt még szemlélteti is (egyébként nagyon ritkán rajzos szemléltetést is alkalmaz). Érdekes megoldása egy-egy környezetet felidéző szó beszúrása: „Míg Koczur a kocsiban felállva, a kezébe kapott lövegével hadonázott, s nagy jucunditással kiabált: „Zseniál! Zseniál!?”. Amit a tót asszonyok (zsena) arra értettek, hogy már most ők is visítsanak” (Akik kétszer halnak meg, 1: 253). Az alábbi közbeszúrások személyes megjegyzései, gyakran humorosak, olykor tájékoztató jellegűek, de akkor is kedvesek, megmosolyogtatók, olykor pedig szubjektívek. A város népe még jócskán alszik. (Szilveszter-éj után soká szokott reggelezni.) A boltok sincsenek még nyitva. (A lőcsei fehér asszony, 1: 52) DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2015.4.449